Hogy lehet azt feldolgozni, ha nem szeret a családom?

24 vagyok, készülök a diplomára, már csak a szakdoli és az államvizsga van hátra. A szüleim kapcsolata pár éve nagyon megromlott, apám világéletében öcsémet favorizálta, amióta öcsém megszületett, öcsém ezzel újabban (főleg, amióta nagyon megromlott a szüleink kapcsolata) visszaél. Nem csinál itthon semmit, a takarítást is sokszor apám végzi helyette (öcsém szobájában), ő érettségizik idén, nyelvvizsgázott, de 2x bukott, jogsit elkezdte, de 2x bukott a kresz-ből (elmélet), most jelentkezett harmadszor, itthon sokat netezik, sokat játszik, ritkán látom mást csinálni, nem igazán segít be a házimunkába, az ünnepek alatt anyu és én csináltunk mindent (főzés, sütemények, takarítás), apám nem vett ki szabadságot, inkább kifizettette azt a pénzt (nem keres rosszul), öcsém állandóan a barátnőjéhez utazik egész hétvégére most éppen. Neki "járt" plazmatévé, spanyolországi nyaralás, itthonra vett magának vízipipát, egy ideje velem is pimasz. Én kitűnőre leérettségiztem, nyelvvizsgám meglett érettségire, meg más is, nekem ennyit nem engedtek, de most fogászatra járok (fájnak a fogaim, a fogszabályzáskor mentek tönkre anno, orvos hibájából, nem a megfelelő kezelést kaptam, ez most derült ki), és amikor apámnak megemlítettem, hogy nem egészen fair, hogy öcsi nem csinál hozzánk képest itthon sokmindent, vissza akarta kérni a pénzt, amit a fogászati kezelésemre adott. Anyut nem mindig tudom hova tenni, ő már észrevette, hogy amit öcsém csinál, az a lehetőségeinkhez képest túlzás, de mikor apám vagy öcsém felidegesíti, akkor bennem is talál hibát. Én magam körül megcsinálom a dolgaimat, tanulok, dolgoztam diákmunkát is, más munkát is, most megint dolgozni fogok, amit nagynehezen találtam. Én nem élősködök láblógatva a szüleim pénzén, öcsém még soha nem dolgozott meg semmiért.

Kb. röviden ez a helyzet.