Mi az, amit nem tudsz feldolgozni a családod kapcsán?

Az egész gyerekkorom, úgy ahogy volt.

Születésem óta nem volt apám. Eleinte még Magyarországon dolgozott, 6 napot dolgozott, 4 napot itthon volt, majd eladósodás miatt kiment németbe dolgozni, utána 3 hónapot kint volt, 2 hetet itthon volt. De sose csinált semmit, mondván ő pihenni jön haza, nem gyereket nevelni. Amíg nagyanyám élt, addig 3 hónapig itt lakott, és amikor 2 hétre hazajött apám, akkor ő átment a saját házába, majd visszajött. 3 évesen anyám visszament dolgozni, egy ált suliban takarított. Sose szeretett, sose játszott velem. Nagyanyámhoz jobban ragaszkodtam, mint a szüleimhez. Viszonylag normális családi életet éltünk, bár nem volt minden rózsás. Nagyanyám halálakor eluralkodott a káosz anyám fejében, és jött a pokol.

Nagyon magába fordult, sikerült minden rokont magára haragítania. Nem mentünk sehova, mindig le voltak húzva a redőnyök, voltak olyan időszakok, amikor egész nap aludt. Rettentő csúnyán és ocsmányul beszélt velem, az utállak szó mindennapos volt. Szorongtam, visszatartottam a székletet, nem voltak barátaim. A székelési problémáimra is rosszul reagált, kitapossa a belem, ha nem sz4rok, és hasonló szép mondatok. Féltem az ő társaságában, ha nem volt jó kedve és legtöbbször nem volt jó kedve. 9-10 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Apámnak akkor már évek óta volt kint németbe másik családja. Ott is ment az adok-kapok. Válás után anyám a nagyanyám házából kapott pénzt eldrogozta. Ott írtam mellette a házimat, ő meg drogozott. 17 évesen holtan találtam rá, mert már elfogyott a pénze, és az elvonási tünetek miatt megölte magát.

33 éves vagyok, sose volt párkapcsolatom, nem is lesz soha. Barátaim sincsenek, az érzelmi bántalmazást leszámítva olyan vagyok mint anyám, zárkózott, meg nem értett, szeretek mártírkodni. Viszont a hátralévő életemet mások megsegítésének szentelem. Nagyon empatikus és együttérző vagyok, egy 3 éves gyerek problémáját, hogy az anyja alig 3 évesen nem engedi egyedül el a boltba, úgy át tudom érezni, mintha áttétes rákja lenne, és olyan komolysággal is kezelem. Az, hogy most nem vagyok érzelmi és fizikai bántalmazó, még lehetek, ezért gyerekem sem lesz.