Rákbetegség a családban hogyan lehet lelkileg feldolgozni?

Igyekezz kihasználni minden együtt tölthető pillanatot.

Muszáj feldolgozni, sajnos akár milyen durván is hangzik, az élet megy tovább. :(

#4: Saját magával is foglalkoznia kell, tekintettel arra, hogy a betegre is hatással lesz, ha a kérdező is megbetegszik. Bármennyire is furcsa lehet számodra, ez nem önzőség és a beteg sem hülye.

Kérdező: Ahogy #1 írta, segítő csoport, pszichológus.

Életedben sehogy, ugyanennyi idősen apu a stroke után visszamaradt dolgokkal kénytelen együtt élni, én mindent félretettem miatta, sokszor mondom neki hogy bár élnem kéne a saját életem fiatalon, de jobb minden itthoni környezetben számára, a legutolsó dolgokban segítek neki fürdésnél mondjuk, de alapvetően ellátja magát míg én dolgozok, volt olyan hogy inkább kiszakadt a falból a törölköző tartó, ha nincs ott, lehet talpon sem tud maradni mert kiment volna a lába, leszartam vissza felszereltem nincs belőle semmi.

A családunk egy kedves ismerőse, látás kimaradással fordult orvoshoz, a szokásos rutin vizsgálatok valamelyikén előtérbe került a leukémia, innentől szűk 2 hónapot élt még. Az özvegye megmondta, mivel olyan kapcsolatban volt a két család, és a férje is az a típus volt, hogy ez a kimenetel volt a legkíméletesebb, ennél jobb nem igen lehetett már volna.

Magánál volt a férj, ő is elmondta hogy lesz ami lesz, nem tud mit csinálni, míg tudott telefonált, utána már jött a rossz hír.

Sajnos én a legkönnyebb megoldást, az alkoholt kerestem már hetekkel azután hogy megtörtént a baj, és előre kellett tervezni hogy majd miként fognak telni a hétköznapok.

Nekem 29 évesen nem sikerült észnél maradni, mert egyik pillanatról a másikra történt.

Igazából úgy tudsz ezzel kezdeni valamit ha hiszel a gyógyulásában ( nem lehetetlen )

Nagyon nehéz de nem lehet ezt vissza fordítani

Ha nincs szerelmed akkor keress kivel meg tudod beszelni és gyűjt az életedben olyan embereket akik miatt akarsz élni

Én is ugyanebben a helyzetben vagyon

Végtelenül szomorú vagyok lelki beteg és így is marad

Én is átestem rajta. Két műtét, kemo. 13 éve minden negatív.

Nyugi, nyugi.