Más is él lelkileg bántalmazó kapcsolatban? Ha igen, miért ragadtál benne, miért bántalmazó és hogy éled túl a mindennapokat, hogy barátkozol meg a gondolattal, hogy így kell leélned az életed?

Én éltem, de kiléptem. Nehéz kilépni, ha nincs külső segítség, nekem végül volt, a rokonaim. El mertem mondani, hogy mi zajlik, és segítettek. De sokáig szégyelltem, és én is igyekeztem fenntartani a kirakatot. Egyébként a mindennapok változóak, sokszor napokig, hetekig minden rendben van, aztán egyszer csak elkezded kapni az ívet semmiért vagy valamilyen apróságért, de úgy, hogy végül te is magadat hibáztatod. Sokszor csak a helyzetből kilépve látod, hogy te jó ég, min mentem keresztül. Sok embert a szégyen és az anyagi, lelki kiszolgáltatottság tart benne egy ilyen kapcsolatban, és nem is lépnek amíg nem megy át az egész fizikai bántalmazásba, ami nagyon sokszor megtörténik. Én is már a rángatás, lökdösés, cuccaim tönkretétele, kidobása után léptem.

En is lèptem, nehéz volt, sokszor elhittem ,hogy megèrdemlem ,ahogy bánt velem:(

Kiléptek 7 éve.

13 év után hagytam el. Nehéz volt 2 gyerekkel új életet kezdeni. Nálunk is volt fizikai bántalmazás. Az utóbbi 1 évben mutatta ki a foga fehérjét.

Es a gyerekeket h engeded lathataara utolso?

Miért kellene így leélned az életedet?

Én ilyenbe elek! Pár nap nyugalom és kotozkodik újra. Apróságokba, amihez semmi köze amúgy azokba is beleköt! Olyankor elhord mindennek. Gyenge vagyok kilépni egyelőre de már sok nem kell!