Meg fogok halni! Elmondjam?

Szia!

Azt hiszem, hogy nem mondanám el, amíg a tünetek észrevehetően meg nem mutatkoznak. Hisz ezzel adhatok nekik jó néhány nyugodt hónapot még - és szerintem nem mindegy, hogy három hónap állandó félelemben és idegeskedésben telik-e el, vagy nyugalomban. Előbb-utóbb úgyis kiderül, ráérnének akkor aggódni - persze ez csak az én véleményem.

Azért a legjobbakat kívánom neked, mert egyet nem szabad: feladni. Menj el más orvoshoz is. Lehet, hogy a dolog arra tanít, hogy tanulj meg élni, de talán arra is, hogy tanulj küzdeni.

És ha nem sikerül - hát, csak annyit tudok javasolni, hogy ne félj. Ha nincs semmi a halál után, akkor tényleg nincs miért parázni...

Bár én hiszek abban, hogy van még élet a halál után... hogy hazamegyünk mind, és akik szeretik egymást, soha nem fognak elválni. Erre gondolnék, ha már kevés időm lenne hátra. Használd ki, ami van, adj hálát, amiért ez a kevés is adatott, és halj meg mosolyogva, azzal a tudattal, hogy a szeretet sosem múlik el, még a halállal sem...

Szia!

Semmiképpen ne add fel! Keress másik orvost, ne fogadd el, hogy meghalhatsz! Én júliusban tüdőembóliát kaptam amit csak az emberek (1/3) él túl. Leállt a fél tüdőm, véralvadási zavarom lett. 3 hétig kezeltek intenzív osztályon, mialatt mindennap elmondták, hogy csoda hogy még élek. De én ÉLNI AKARTAM!!! És mostmár itthon vagyok. Nem fix, hogy megélem az elkövetkezendő 20 évet, de küzdök és mindent megteszek azért, hogy a maradék tüdőm rendbe jöjjön. A családom végig mellettem volt, de nem kezeltek hímes tojásként. :) ÉS ezt rettentően becsülöm bennük. PErsze megrémülnek amikor elkezdek köhögni, vagy nehezen veszek levegőt, de tudják mivel jár a betegségem. És 21 évesen nem lehet azt mondani, hogy nekem már úgyis mind1, éltem eleget...

Szóval pozitív gondolkodás, fel a fejjel és ne add fel! Az ember nem értékeli addig az életet amíg hasonló helyzetbe nem jut, főleg ha fiatal is még. :) Bár nekem nincs barátom, az aki fontos számomra és úgy tűnik én is neki, a kezdet kezdetétől mellettem állt és neki elmondtam, hogy mit vállal ha véletlenül együtt leszünk. És megértette.

Lehet, hogy a párod először kiakad (bocs a rossz megfogalmazásért), de nehogy azt hidd, hogy azért marad Veled mert nem szeret. Ha 5 éve szeret, akkor most is szeretni fog, és nem kényszerből. :)

Vigyázz magadra és kitartást! Hidd el, hogy Neked sikerülni fog, akard bebizonyítani, hogy rácáfolsz a statisztikákra. Nekem is sikerült! :)

Őszinte leszek, én nem tudom, hogy mit tennék.

1) Nem biztos, hogy elmondanám, mert tényleg másképpen kezelnének.

2) Szerintem felvennék valami személyi kölcsönt, elkezdeném beutazni a világot, és kiélvezni azt, ami még hátra van.

3) Szakítanék a párommal, és valamilyen barátommal mennék el, olyannal, akiben megbízok, és akivel öröm lesz megélni minden pillanatot...

"Szakítanék a párommal, és valamilyen barátommal mennék el, olyannal, akiben megbízok, és akivel öröm lesz megélni minden pillanatot..."

Sajnálom, hogy nem olyan a párod. Ez nem lesajnálás, csak nekem volt egy olyan párom, aki hasonló cipőben járt, mint a kérdező, csak egy másik genetikai betegsége volt. Ennek ellenére kitartottam mellette végig, mert igazán szerettem.

Sziasztok.

Sajnos már nem valószínű, hogy szegényke él még. A wilson kór nagyon szemét betegség, hamar és gyorsan elviszi az embert. Kívánom szegénynek, ha még él, hogy legyen nagyon boldog, ha már nem akkor azt, hogy álma legyen csodaszép. :(