Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Meg fogok halni! Elmondjam?

Meg fogok halni! Elmondjam?

Figyelt kérdés

Nehéz kérdésben kérném a véleményeteket.

Meg fogok halni. A dolog nem kérdéses, az orvos megmondta, nem gyógyítható. Elmentem az orvoshoz és kiderült, hogy nem "őszi fáradtság". Élni szeretnék még, félek, hogy úgy kezelnek majd, mint egy hímes tojást.

Te elmondanád a párodnak és a szüleidnek, hogy nem lesznek már veled sokáig?


25/N


Ja, akik viccet csinálnak belőle pls kíméljenek.

És holnap megyek beiratkozom egy motoros iskolába. Mindig motorozni akartam, de túl veszélyes volt a családom szerint.


2010. okt. 3. 00:07
1 2 3 4 5 6 7 8
 31/75 anonim ***** válasza:
92%

Hát azt nem tudom megmondani, hogy mit tennék, ha a helyedben lennék, hiszen ezt senki nem tudhatja, amíg egyszer nem kerül ebbe a helyzetbe. Inkább csak tanácsolni tudom, hogy először menj biztosra. Menj el több orvoshoz is, járj utána, hogy lehet-e még tenni valamit. És ha tényleg így van, akkor mondd el a családodnak. A párodnak esetleg most is, ha együtt éltek, biztosan támogatna mindenben. De szerintem a szülőknek csak akkor, ha minden kétséget kizáróan biztos vagy benne.


Én szorítok neked!!! Azért, hogy a lehető legboldogabb életet élhesd a lehető legtovább!

2010. okt. 3. 01:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/75 anonim ***** válasza:
98%

Én megmondom neked mit tennék a helyedben...A Wilson kór jól kezelhető,még ha nem is élhetsz teljes életet,akkor is szépen kilehet tolni az éveket.Én nem kezdenék el haldokolni a te helyedbe,hacsak eleve arra vágysz.Én küzdenék,ahogy küzdök is,gyógyíthatatlan beteg vagyok én is,még sem adom fel a páromért,a szüleimért,testvéreimért,a barátaimért az álmaimért...

Én helyedbe elmennék orvoshoz és kezeltetném magam és igen elmondanám a szüleimnek... hát a legjobbakat kívánom neked a jövőre!!

2010. okt. 3. 01:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/75 anonim ***** válasza:
32%
Szerintem a párodnak mondd el, és ne szakíts vele! Próbálj ki mindent, amit ki szerettél volna, élj 1000-rel ...én a családomnak nem mondanám el. Biztosan nem tudnának hozzám úgy viszonyulni, mint azelőtt. Mikor a papám rákos lett, őt is óvták, és ...én ezt nem akarnám.
2010. okt. 3. 02:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/75 anonim ***** válasza:
71%
Egyébként én is gyógyíthatatlan beteg vagyok...de nem mondtam el senkinek. Azt szeretném, ha úgy kezelnének, ahogy régen. Egy ritka vérzékenységben szenvedek, ami nőket érint, és bizonytalan, meddig élek...de ameddig igen, mindent kipróbálok, amihez kedvem van :)(02:22-es)
2010. okt. 3. 02:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/75 anonim ***** válasza:
64%

"A májátültetés sem lehetséges? Biztos van a környezetetben olyan ember, aki odaadná a mája felét. Vagy ha más nincs, én odaadom az enyémet. Esetleg motosuli melett beiratkozhatnál egy agykontroll tanfolyamra."


A fél májadat, mi? Gondolom neked a fél agyadat is amputálták, attól vagy ilyen okos!


Kérdező: Nekem több olyan betegségem is van, amivel szigorú orvosi utasításokat betartva kábé 15-20 éven belül is valószínű, hogy elpatkolok. Vagy vastagbélrák fog velem végezni, vagy hasnyálmirigy-rák. Ezt majdhogynem tutira lehet venni. Legalább 20 alkalommal volt hasnyálmirigy-gyulladásom, és még szerencsére nem operáltak meg, minden egyes fellángolással szépen elhal egy darabja. Átültetésre annyi esélyem van, mint egy kürticsigának egy szupernóva ellen, tehát semmi. De attól még nem kezdek el haldoklani, mert még az orvostudomány is fejlődhet egy évtized alatt, és nem biztos, hogy ami tavalyelőtt még gyógyíthatatlan volt, az jövőre is az lesz. A remény hal meg utoljára. És nem foglalkozom vele, hogy jaj, meg fogok halni fiatalon. Ezt dobta a gép és kész.


Kár is volt ide leírni.

2010. okt. 3. 03:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/75 anonim ***** válasza:
100%
A motorozást nem tartom vad ötletnek. Én jóval idősebb korban tudtam meg a diagnózist. Az én "motor" reakcióm az volt, hogy vettem egy méregdrága cipőt, amit addigi életeben soha nem engedhettem meg magamnak - mondván, hogy legalább egy jó cipőm legyen még életemben. Ez öt éve volt. Elmondani muszáj volt a kemoterápia stb. miatt, bár nekem is könnyebb lett volna, ha nem tudják, elég lett volna a magam baja, iszonyú sok energiát felemésztett, hogy segítsek nekik feldolgozni... Ez nagyon fárasztó és egyben megalázó volt. Egyébként a rákossá váló emberek lelkületére ez a legjellemzőbb, hogy még akkor is a többiekkel törődnek...
2010. okt. 3. 07:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/75 anonim ***** válasza:
94%

En nem mondanam el, hanem felkeresnek egy termeszetgyogyaszt, Aki segitene, es elkovetnek mindent a gyogyulasom erdekeben, harcolnek a betegseggel!


Amikor elmondanam, akkor mindenki ugy tekintene Ram, hogy egy belso gondolattal a fejeben, minthogy megfogok halni!

Ezert ugyis viselkednenek, amit En szemely szerint nem tudnek elviselni,

igy inkabb felvennem a harcot ezzel a betegseggel, mint figyelmeztetes, es nem fogadnam el a "jelenletet" es elnem az eletemet,

de kozben a termeszetgyogyasz utasitasait kovetnem!


Mindent megtennek, hogy eljek, mivel szeretem onmagamat, a csaladomat es az eletet, es hinnek a gyogyulasban es biznek a teremto erejeben.


Szeretet, akarat es kitartasod legyen es ne keseredj el, jo otlet a motorozas, csak igy tovabb.

Kivanom, hogy sokaig elj!

2010. okt. 3. 08:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/75 anonim ***** válasza:
100%

A válasz a kérdésedre nem is olyan egyszerű, mint azt az ember első pillanatban gondolná! Nem ismerem ezt a betegséget (hál'Istennek! utána nézek, mi az) ,de

Ad 1.

Ha tényleg igaz, hogy halálos a betegség, és már nem sok van hátra, (erről azért győződj meg, ahogy az előttem szólók tanácsai szerint), de csak AKKOR, szerintem hallgass róla, mert a rengeteg kuruzsló anyagilag tönkre fogja tenni a családodat, mert a családod a gyógyulásod reményében mindent fel fog áldozni, hogy meggyógyítson! (vagy legalábbis megpróbálja)

Ad 2.

Ha van rá esély, hogy néhány évvel meg lehet hosszabbítani az életedet (a leírtakból erre következtetek), akkor mindenképpen mondd el nekik, mert az orvostudomány fejlődik, és lehet, hogy egy-két éven belül gyógyítható lesz a betegséged!


Addig pedig éld az életedet, nem mondom, hogy habzsold az élvezeteket, de élj úgy , hogy élvezd minden percét!

De inkább azt kívánom, hogy gyógyulj meg, és " sínylődj" még vagy 80 évet ezen a sárgolyón!


(Aki a májátültetést hülyeségnek tatja, azt üzenem:

tudd: a máj az ember egyetlen olyan szerve, amely akár egy kicsi darabkából is képes regenerálni magát, 100%-osan!!! Nézz utána!)

2010. okt. 3. 08:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/75 anonim ***** válasza:
100%

ma 08:59-es vagyok!

Utána néztem!

[link]

Beszéld meg szüleiddel a dolgot!

De előbb te magad fogadd el a "betegségedet", és nézd úgy a dolgot, mint egy állapotot!

Ha már te is elfogadtad, és belenyugodtál, akkor mondd el nekik!

Ahogy a linkben olvastam, szigorú diétával, gyógyszerekkel még hosszú élet előtt állsz! Megértem az elkeseredésedet, minden ember első reakciója ilyen, amikor hasonló trauma éri! Tedd túl magadat rajta, próbálj meg erőt meríteni azoknak az embereknek az esetéből, akik látásukat, vagy mindkét karjukat veszítették el, vagy már hosszú évek óta " vastüdővel" élnek, DE ÉLNEK! Először ők is nagyon kétségbe volta esve, de megbékéltek az állapotukkal és ÉLNEK!

Türelmet, kitartást és hosszú, boldog életet kívánok!

2010. okt. 3. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/75 anonim ***** válasza:
91%

A Wilson-kór gyógyíthatatlan betegség, megfelelő kezeléssel az élet meghosszabbítható, minősége javítható. A betegség súlyos rokkantsághoz vezet.


A Wikipedia szerint legalábbis...szóval nem feltétlenül halálos! Mindenképpen járj el orvoshoz gyakran és keress olyan orvost, ahol jók a tapasztalatok, olvass utána minden fórumon! :) Hidd el, hogy van remény, láttam már egy pár olyan esetet, hogy az orvosok is lemondtak róla és mégis életben maradt! A hit nagyon sokban segít! =)

Egyébként a kérdésedre válaszolva én elmondanám mindenkinek, mert hihetetlen erőt és energiát tud adni a család, saját tapasztalat, nekem is volt már daganatos megbetegedésem, megműtöttek, de a műtétet követő kezelés volt a legrosszabb, legyengültem olyan szinten, hogy szinte járni sem tudtam egyedül! Ha nincs a családom, ezer %, hogy nem éltem volna túl!!! Nekem ők a világon a legfontosabbak és ha a sors úgy is hozta volna, hogy el kellett volna mennem, akkor is joguk volt tudni, hiszen ők is ki szerették volna használni azt a kis időt, amit még velem tölthettek ezen a világon... Ne vedd el tőlük ezt a lehetőséget (és persze magadtól se)!

Egyébként pedig fel a fejjel, mostantól csak pozitív dolgokkal vedd körül magad, küzdj az életedért és higgy a gyógyulásodban!

21 éves lány

2010. okt. 3. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!