Mit tegyek, hogyha a családom már megint megalázott?
Mindjárt odaülünk a családi asztalhoz, mert kész lesz az ebéd. De nincs sok kedvem.
Minden egyes találkozásnál megkérdezik, hogy van-e már barátom, ami rohadtul kínos, amitől csak az kínosabb csak, amikor azt pedzegetik, hogy miért nincs.
Idén lettem 18, és megint feljött ez a téma, mire megint mondtam, hogy még mindig nincs. És erre nekem állt nagybátyám, hogy hát akkor mikor lesz, meg nagynéném is jött azzal, hogy ne várjak a sült galambra, hanem ismerkedjek, mert így sose lesz senkim. Már nem bírtam tovább, kifakadtam, és összeszólalkoztam velük.
Azóta itt vagyok a szobámba, még az a szerencse, hogy nem mi vagyunk a vendégek, mert akkor el se tudnék bújni.
Most én vagyok az, aki miatt lőttek a családi hangulatnak.
A legfontosabbat meg pont kihagytam🤦♀️
Ez azért is érint ennyire érzékenyen, mert önbizalomhiányos vagyok (na vajon miért es kik miatt...), és nyáron is legszivesebben hosszú bő nadrágban és pulcsiban járnék, egy póló is feszélyez. Most sikerült találnom barátokat, akiknek nagyon örülök, és nekem már ez is nagy teljesítmény, erre lerombolják.
18 éves vagy és azon vekengenek, hogy miért nincs barátod? Ez komoly? Még ha 30 lennél, de így :D Ilyen idős korban inkább abban szokott reménykedni a család, hogy nehogy jöjjön egy kani, aki elveszi a kedved a tanulástól. Jó Isten, milyen emberek vannak.
Ki kell állnod magadért. Mi lenne, ha beszólnál valamit, pl. "akkor lesz barátom, amikor a szexuálisan kielégítetlen emberek - célzatos pillantás rájuk - befejezik a csesztetésemet".
Szívesen átjövök és eljátszom, hogy én vagyok a párod, úgyis halálra unom magam.
Egyébként meg úgy 24 éves koromig az a kevés családtagom aki volt is ezekkel fárasztott, már azzal jöttek, hogy biztos homokos vagyok.
Amúgy meg kell tanulni elengedni ezeket a dolgokat és nem komolyan venni, nyilván jót akarnak meg szeretnék legyen vmi, de arra nem szoktak gondolni mennyit lelki kárt is okoznak ezzel...
Évekkel ezelőtt olvastam itt egy hasonló kérdésnél egy érdekes hozzászólást, (csak ott, ha jól emlékszem, a lány anyja és a nevelőapja csesztette folyton ezzel a kérdéssel azt, aki a következőket írta a hozzászólásában):
Miután évek alatt tele lett ezzel a hócipője, első éves egyetemistaként egyszer kért egy pozitív terhességi tesztet egyik barátnője nővérétől, aztán egyik este "véletlenül" ott felejtette a két csíkos tesztet a kád szélén.
Aztán a szülők két heti hiábavaló faggatózása után közölte, hogy egy iráni egyetemista srác az apa, természetesen feleségül veszi, de a fiú szülei ragaszkodnak hozzá, hogy ott legyen az esküvő, a srác otthon folytassa a tanulmányait, és az unokájuk Iránban szülessen és nőjön fel.
Napokig hagyta a szüleit ebben a tudatban, sokkos állapotban. Gondolhatod, hogy ezek után megtanultak örülni annak, hogy igazából nincsen párkapcsolata.
Mielőtt félreértenéd, még véletlenül sem tanácsolnám senkinek, hogy valami hasonlót tegyen.
Anyukád és apukád csak úgy szó nélkül tűrik, hogy a nagybátyádék ezzel csesztessenek?
Szerintem szinte minden családban ez megy, hogy oh mikor lesz társad. Aztán nyaggatnak a házasság miatt utánna meg a gyerek miatt.
Én szimplán közöltem a családban hogy mindenki foglalkozzon a saját szerelmi életével, ha lesz párom az is az én dolgom és ha nem az is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!