Megalázottságot és csalódottságot érzek. Nyílván én vagyok a hibás, igaz?
Van egy ember, akivel annak idején jóban voltunk gimi negyedikben, utána is tartottuk a kapcsolatot. Amikor az anyja meghalt, amikor nem vették fel az egyetemre, minden bajhában mindig én álltam mellette. Jó fej embernek tartottam, de súlyosan tévedten.
Nemrégiben volt a szülinapja, gondoltam, hátha örül neki (van két fogytaékos gyereke, és elég nehéz élete), hát felköszöntöttem. Annyit sem válaszolt, hogy köszönöm.
Tudom, hogy az én hibám, mert nem kellett volna elküldeni neki az üdvözletet, de mégis nagyon rosszul esett, hogy egy köszönömöt sem volt képes válaszolni.
Most nagyon megalázottnak érzem magam és folyton azon agyalok, hogy bárcsak ne küldtem volna el neki semmit, meg sem érdemli.
Hogyan tehetném magam túl ezen a rossz érzésen?
Köszönöm a válaszokat.
válasza:"Nemrégiben volt a szülinapja, gondoltam, hátha örül neki (van két fogytaékos gyereke, és elég nehéz élete), hát felköszöntöttem."
Hú de leleszek pontozva,de ez most komoly? Azon besértődsz mert nem köszönte meg, jó egy köszi nem nagy dolog,de van elég baja te magad írtad.
Az meg,hogy "hát felköszöntöttem" akivel beszélőviszonyban vagy és tudod mikor van a szülinapja annak illik egy Happy birthday! és nem csak azért,mert jajj de sz*r neki.
válasza:Tudod, bármilyen nehéz élete is van valakinek - az enyém sem könnyű, sőt -, ez itt most nem számít. Nem ez számít.
Van egy alapmorál, amit a legtöbb emberbe sikeresen beleneveltek: ha kapok valamit, megköszönöm. Ez olyan elemi dolog, amit csak a bunkóság és az önzés tud kiverni egy emberből.
És joggal fáj, mert a bunkóság mindig fáj az embernek.
válasza:Nem biztos, h direkt volt.
Én számtalanszor jártam úgy, h épp kaptam egy sms-t, elolvastam gyorsan, kellett volna rá válaszolnom, de épp nem volt rá időm, mással voltam elfoglalva, utána pedig a nagy sietség közepette elfelejtettem és akkor találtam meg, amikor unalmas perceimben a telefonom nyomkodtam.
Miért nem hívod fel és mondod el neki, h ez neked szarul esett? Lehet, h tök ártatlan dolog van a háttérben...
válasza:Kedves volt, hogy megköszöntötted, de a többi már nem. Azért, mert nem köszönte meg, nem kell rá haragudni, és nem kell megalázottnak érezni magadat. Adni jó dolog, és nem háláért, köszönetért adunk, hanem csak úgy, a saját békénkért, örömünkre.
Gondolj bele: van két fogyatékos gyereke. Neki ettől nincs élete, barátai, hiszen se ideje, se energiája.
Nagyon nehéz szülőnek lenni, még nehezebb fogyatékos gyereket nevelni, kettőt meg pláne.
Ne érezd magad sértve! Inkább hívd fel többször, ajánld fel neki a segítséged, társaságod.
Nem vagy hibás, egyáltalán nem! Csak nagyon picit gondolj bele az ő sorsába...
válasza:Én úgy gondolom, hogy semmi sem mentség a bunkóságra és az önzésre. Az internet korában, amikor egy válasz gombbal és egy korral ("Köszönöm!") és egy elküld-del kb. 10 másodperc alatt le lehet tundi az egészet, nem gond, ha valaki AKARja.
Nem mentség a fogyatékos gyerek sem, sem egyéb más házibaj, (mint ahogyan én sem tolom mások orra alá, hogy menni bajom van, de érdekes módon, mégis van időm arra, aki számít...), és nem fogok felmenteni egy bunkó, neveletlen és önző embert a hibás cselekedete alóli felelősége alól.
Igen, igaza van annak, aki azt mondja, hogy nem azért adunk, köszönömöt elvárjunk, de tudni kell azt is, hogy JÓL ESIK és aki kap, abba kisgyerekként bizony beleverték, hogy ha kapsz, meg kell köszönönni! Ti nem hallottatok erről?
Nem olvastatok szépirodalmat, de még krimit sem? Agatha Christe korában akkor is küldtek EGYMÁSNAK karácsonyra, születésnapra képeslapot az emberek, ha 25 éve nem látták egymást. Nálunk otthon tehát az a mérce, a jelek szerint, hogy az, hogy valaki meg sem köszöni, amit kapott (nemhogy eszébe jutna, hogy neki is adni kéne a másik ember születésnapján!), az a normális! Ez döbbenetes. És azt akarjátok letolni szépen vagy nem éppen szépen a torkomon, hogy még én vagyok a túlérzékeny és a hülye, mert ezt nem tolerálom. Tévedés.
Haragszom, és a haragom jogos.
Én a németeknél élek, itt ismerik a köszönöm, az elnézést, a bocsánat, a ne haragudjon stb. formákat. Rám köszön a postás, vagy a temetőben egy vadidegen, aki a sírokat gondozza, bizony! Ha a bevásárlókocsit a lábomra tolja, akkor elnézést kér, nem pedig a magyar módit alkalmazza (megforgatja a nyársot) és még neki áll feljebb, hogy én ott voltam, ahol voltam.
Ez neveltetés, erkölcsi színvonal és jóérzés kérdése, vagy az EQ-é, ha úgy tetszik. És nem érdekel, hogy kik tesznek másként, mert nem másokhoz és mások erkölcsi mércéjéhez mérem a magamét, csakis a sajátoméhoz.
Köszönöm a válaszokat. Senki sem válaszolt arra, amit kérdeztem, annak ellenére köszönöm a fáradozásokat.
(És nem kérek több választ.)
válasza:Hát kérdező, én úgy érzem, hogy te most itt akartad volna sajnáltatni magadat, de nem sikerült, ezért most 'senki sem válaszolt a kérdésre'.
Azt vártad, hogy majd itt fogjuk ócsárolni az ismerősödet. Hogyan tehetnéd magad túl a rossz érzésen? Gondold már végig, biztosan nem bunkóságból nem válaszolt. Felköszöntés..hát... szép gesztus, hogy gondoltál rá, de ne legyél ennyire elszállva magadtól! A Facebook korában már mindenki tudja a szülinapokat, és mindenki kap 20+ felköszöntést, vagy még többet, nyilván nem tud mindent egyesével megköszönni, és egy boldog szülinapot sms, üzenet nem ér túl sokat így...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!