Pocsékul főz, de akar, hogy lehet kezelni?
Anyám rettenetesen rosszul főz. Soha nem volt mesterszakács, de általában meg lehetett enni. Az évek alatt egyre borzasztóbb, már mindenki csak megkóstolja, aki nagyon éhes mert nem evett előtte otthon az kicsit eszik is, de tényleg ehetetlen.
Mondtuk hogy ne főzzön ha vendégség van, majd megcsináljuk mi, vagy rendelünk. Nem, neki az nem jó. Majd ugyebár nem esszük meg amit készít, megsértődik, hogy nekünk kár főzni.
Próbáltunk minőségi alapanyagokat bevásárolni ha főzhetnékje van, azt is elrontja.
Kapott hajhálót, hogy legalább hajszál ne legyen benne, ez sem jött össze.
Próbáltam hogy ha ő főz, én is viszek valamit, hogy csak összedobtam, elhoztam. Sógornőm is próbalta, ő is szokott hozni. Persze megint duzzog hogy ő főztje megmarad.
Többször megmondtuk hogy ehetetlen, és csak pocsékba megy, de hetekig duzzog utána.
Most a karácsony lesz nála, sütni, főzni szeretne, és fog is.
Mit kellene még kipróbálni, ötlet hogy mit tehetnénk még? Ha viszek enni megint minden lesz csak békesség nem,hogy ő mennyit fáradozott, mi meg hálátlanok vagyunk. Nem együtt lakunk, nem állhatok mellette a konyhában.
Ez nem az a kérdés, amit általában írni szoktak: szidjuk együtt a szülőt, vagy anyóst.
Valaki már leírta a tényeket, aki nincs, vagy nem volt ilyenben nem is tudja megérteni.
Nálam anyu elég jól főz, vannak ételek, amiket kifejezetten finoman főz még mindig. Húsleves,töltött csirke, stb. Ő lassan 80 éves.
DE: Olyan sütiket süt, ami lejárt alapanyagokból készül. Udvariasságból megkóstoljuk,ő képes megenni, hiába mondjuk, hogy dobd ki a fenébe. Például hájas. Avas, de nem érzi.
Tanácsot nem tudok írni azon kívül, amit mi is csinálunk, és mások is leírtak már.
Csak gondoltam, tudatom, nem vagy egyedül. Esztek egy falatot belőle és kész.
Vagy mantrázzátok neki, hogy ne fáradozzál, ne főzzél, majd mi megoldjuk... Inkább pihenj. Nem fog bejönni, de nálatok hátha működik, egy próbát megér.
Nagyim ugyan ez 🤦 Mi úgy szoktuk hogy megkérjük hogy csomagoljon nekünk, mert most nem vagyunk már éhesek. Elvisszük aztán otthon vagy a kutya vacsija lesz vagy kidobjuk.
Ő örül így, ettől érzi magát fontosnak/hasznosnak. Mi pedig nem akarjuk megbántani.
Nálunk az lett a megoldás hogy ha mentünk enni, előre felsorolta a férjem hogy miket ne rontson el(a korabbiakból okulva) , aznap vett friss húsból, elsőre használt olajból, jól atsutve, hűtő legyen tiszta és üdítő is frissen bontva, nem 3 hetes savanyú . Stb...
Ha nem tartotta be, akkor dühösen eljottünk. A férjem ilyenkor veszekedett vele. Nehéz volt nekem is, de csak így fogta fel és így sem elsőre.
Volt hogy nem mentünk át hetekig.
Elobb utóbb igyekezett a fia kedvében járni, de csak a megbeszélt kaját ettük. Hirtelen elő szedett a héten csináltam még jó stb. Azt nem.
Semmivel sem fogod tudni meggyőzni, ha nem akarja tudomásul venni, hogy nincs semmilyen tehetsége a főzéshez.Az önkritika hiánya társadalmunk kiírthatatlan betegsége. Kb. olyan szint ez, mintha egy pszichopatát akarná meggyőzni arról, hogy ne öljön embereket, mert az nem helyes és jogtalan.
Nem kell enni nála, aztán hagy sértődjön csak meg. Ez már az ő problémája. Változtathatott volna, de mivel nem akart, így megvan a következménye. Így járt. Nem kell mindig mindenkivel minden körülmények között kesztyűs kézzel bánni.
A kora alapján viszont sanszos, hogy a demencia már fennáll. Gyógyíthatatlan, és lesz még rosszabb is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!