Miért akar valaki megfelelni egy olyan családnak/családban, ahol sose lesz elég jó?

Talán mert tisztában vagy vele, hogy ha nálatok nem is úgy van, attól még egy normális szülő megadja ezt a gyerekének. Semmiképp nem a te elismerés iránti vágyad a rossz, és teljesen érthető, ha nehéz elfogadni, hogy nem rajtad múlik, nem tudsz mit tenni.

Próbáld meg jobban tudatosítani magadban, hogy magadnak kell megfelelned, és ahogy viselkednek (avval, hogy nem éreztetik az elismerésüket sehogy), az ő szegénységi bizonyítványuk, nem pedig a te hibád.

Azt szoktuk mondani magunkra, hogy az ember értelmes lény. Ezzel szemben az igazság az, hogy a döntéseink legtöbbször nem racionálisak, hanem pl. csak racionalizálóak. Érzelmi, indulati okok húzódnak meg a cselekedeteink mögött, ezekhez kreálunk valami értelmesnek látszó homlokzatot.

Ösztönös késztetést érzünk arra, hogy megfeleljünk a szülőknek. Nem vagyok humánetológus vagy pszichológus, de szerintem amiatt lehet ez így, hogy gyermekkorunkban nagymértékben ki vagyunk szolgáltatva a környezeti hatásoknak, csak az erősebb, okosabb, rátermettebb felnőttek jóindulatán múlik a túlélésünk, főleg a szüleinkén. Ezért jóban kell lenni velük, el kell fogadnunk az irányító szerepüket, a kedvükre kell tennünk amikor csak lehet.

Felnőttként az ember már maga is alakítója az életének, a szóban forgó megfelelési kényszer csak egy viselkedési mintázat, amit megszokásból, feleslegesen ismételgetünk. Akár le is lehet róla szokni.