Nagyszülők nem fogadják el, hogy nem szeret náluk lenni az unoka? Mennyire folynátok bele ebbe?
A lányunk 5 éves, anyukáméknál imád lenni, legyen szó akár ott alvásról, akár csak arról, hogy ott van egy délelőtt/délután. Anyósomékhoz viszont úgy sem szeret menni, ha mi is ott vagyunk a férjemmel végig... Megértem, az az igazság. Nem annyira gyerekközpontúak, meg sem próbálnak a kedvében járni. Ha ott vagyunk, akkor is csinálják a dolgukat, nem játszanak vele. Nem érdekli őket, ha valamit a gyerek nem szeret, nincs olyasmi, amit örömmel fogyasztana. Ha meg nem kér belőle, anyósom meg van sértődve, hogy milyen válogatós... Pl. szombat délután is ott voltunk, kért a lányom melegszendvicset. Úgy szereti csak, hogy vaj/vajkrém, csirkemell sonka és sajt. Anyósomnak is mondtam ezt, hogy nem kell rá semmi, mert nem fogja megenni úgy. Dehát ez így mennyire száraz és ízetlen, hogy lehet megenni. Ő csak tett mindre még pluszba zöldségeket, majonézt, ketchupot. Nyilván a lányom hozzá se nyúlt, utána meg hallgattuk, hogy akkor minek kérte, nem is éhes. Családi ebédeken ugyanez van, hogy a menü vagy pörkölt, vagy rántott hús. Nem eszi ezeket, már egy ideje vagy eszünk, mielőtt megyünk hozzájuk, vagy viszek külön neki valamit. Erre is megy a szájhúzogatás, hogy "hogy nem lehet azt a fiiiinom pörköltet szeretni".
Játékok náluk nincsenek, mert amiket vittünk korábban, vagy oda lett adva unokatestvéreknek, vagy a kutya szétszedte. Míg anyukámék külön gyerekszobát csináltak, játszóteret építtettek a kertbe, anyósoméknál semmi nincs. Így hozzuk-visszük a játékokat, amikre megy a beszólás, hogy ez milyen hülyeség, hogy lehet ilyet venni egy gyereknek, az csak agyzsibbasztó játék stb.
Viszont tegnap mondta a férjem, hogy az anyjának mennyire rosszul esik, hogy sosincs ott hagyva a gyerek, nem alszik ott és bezzeg az én szüleimhez viszem hetente többször is, nyaralni is engedjük velük már két éve. Bezzeg mikor ők vitték volna nyáron magukkal, azt nem engedtük. Először úgy voltam vele, hogy főjön otthon, hátha elgondolkozik azon, miért nem szeret ott lenni a lányunk. De közben meg elmondanám neki azt, hogy egy nagyszülő nem úgy viselkedik, ahogyan ő teszi, viszont félek, ez olaj lenne a tűzre csak. Férjem már mondta neki többször, hogy hát foglalkozzon többet a lányunkkal, szervezzen vele programokat, ha ott van, játsszon vele. Erre a válasz az, hogy nem úgy van az, neki mennyi dolga van a ház körül, nem tud egész nap egy óvodás körül ugrálni. Most erre akkor mit lehet mondani?
Nem utálom az anyósomat egyáltalán, ahogy azt sem kell feltételezni, hogy a lányunk lenne a problémás. Szerintem senki nem örülne, ha olyan ételt tennének elé, amit kifejezetten nem szeret, főleg, hogy ugyanannyi idő lett volna olyat készíteni, amit viszont szívesen eszik. Ugyanez igaz arra is, hogy mikor megyünk, a gyerek unatkozik. Mi játszunk vele a férjemmel ott is, mint itthon. Nem mehet a tv, mert "tele van hülye mesével", ha az iPaddel játszana, arra is megy a szájhúzás, hogy miért nem színez, rajzol inkább. Ha szaladgál az udvaron, az is baj, mert hogy most lettek a levelek összegereblyézve.
Sehol nincs vele probléma, normális óvodába jár, ahol rendes ételeket kap, nem "finomfőzeléket" ki tudja, milyen hússal. Nincs rá panasz sehol, könnyen barátkozik, alkalmazkodik. De nyilván nem érzi jól magát a férjem szüleinél.
Hát nem csodálom, hogy ennyi elcseszett gyerek, meg fiatal felnőtt van, akiket nem igazán szerettek, csak nőttek idomítva, mint egy fűcsomó.
Pontos kép a társadalom nyomi lelkiállapotáról a rengeteg lepontozó.
Ezek incelek amúgy, vagy ennyi eszük, érzelmük van?
Vagy mazochisták és szerintük rendben egy 5 éves kislányt kitenni ilyen ostoba rokonoknak?
"nem lehetett felállni az asztaltól míg meg nem ettük az elénk rakott kaját"
Szerinted ez normális?
56.
Felnőtt, férjezett nő vagyok.
Pontosan tudom miről írok, hogy milyen állati szintre süllyedt érzelmileg a társadalom, lasd a lepontozókat.
Ugyanis engem is "állatok" neveltek. Anyám meg a kanjai. Nekem is kuss volt a nevem gyerekként, olyan pofont kaptam, hogy kitört a fogamból egy darab, kukoricára térdepeltettek, vállfát törtek el a lábamon, szexuálisan abuzáltak. Csont-bőr, kicsi termetű kislány voltam.
Anyám mindent tagad, kiröhög és nem érti miért nem nyitom rá az ajtót.
Akik szerint rendben van, ahogy a gyökér nagymama bánik azzal az 5 éves kislánnyal, nem különb a fentieknél.
Valahogy mindig a férj anyjával szokott lenni a probléma. A nők csak a saját anyjukat fogadják el (vagy még őt sem).
A kicsi gyerekek a legtöbb időt (általában) az anyjukkal töltik. Rendkívül érzékeny antennákkal veszik az anyjuk érzéseit, még azokat is, amiket ő talán észre sem vesz.
A kérdező nem szereti az anyósát, nem fog nekünk pozitív dolgokat írni róla. Így az anyóst mi nem tudjuk megítélni, nincs elég információnk hozzá. A kérdezőről viszont simán kialakult az s véleményem, hogy ő nem akarja a kislányát az anyósnál hagyni, ezért megkereste hozzá az érveket, hogy miért nem.
Esélyt sem akar adni a nagymama és az unoka jó kapcsolatának. Neki tökéletesen megfelel, ha csak a saját anyja lesz a nagymama a családban.
A férjének nem biztos, hogy jó ez így. Itt két lehetőség van: vagy azért mondja, hogy vigyék a kislányt az apai nagyszülőkhöz, mert az anyja rágmálódik nála ezért, vagy pedig ő maga is ezt szeretné. Jó lenne, ha a kérdező ezt megtudakolná tőle, nyugodtan, megértően, nyitottan, nem ellenségesen. Mert a férje mégiscsak jobban ismeri a saját anyját. És ő is el tudja dönteni, mi a jó a lányának.
Sajnos, a legtöbb nő nem sok esélyt ad a férje családjának, az apai nagymamák eleve hátránnyal indulnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!