Nagyszülők nem fogadják el, hogy nem szeret náluk lenni az unoka? Mennyire folynátok bele ebbe?

Sosem értettem ezt a mentalitást, ha nekem van bajom anyóssal, akkor a férjem álljon elé..

Felnőtt nő létemre, ha nekem van problémám valakivel, akkor normális kultúrált módon leülök vele megbeszélni, ha megsértődik, ha nem.

Azt pedig nonszensznek tartom, hogy a gyerekem játékát, amit ráadásul én viszek oda, csak úgy elajándékozza..

Én sem tartottam anyai öreganyámmal a kapcsolatot, meg volt az oka.

Fu, nalunk Pont ez van es lesz is. Igaz az en lanyom 1 eves... De Mar most megbir lenni az en anyuka mal egy fel napot nelkulem.elvannak,jatszanak...

A baratom anyukajanal 10 perc utan zokog nem lehet vele hagyni. Enis hallgattam Mar hogy miert nem hagyom Nala a baba egy kicsit (a mellettunk levo hazban lakik).

A baratom anyja idegbeteg, hektikus oregasszony. Nala igaz lehet jatek, meg vigyazz a gyerek dolgaira amik ott vannak csak eppen banni nemtud a gyerekkel.

Eddig enis toltam magam elott a temat miert nem hagyom ott a gyereket... De lassuk be egyszer muszaj oszinten beszelni. Ne a gyerek karara menjen!!

Nalatok egyszeru eleg Nagy a lanyod. O donthet. Eleve milyen hozzallas hogy ti dontitek El. Meg kell kerdezni nagyi elott ott akarsz aludni? Ha nem nem es ennyi. Es ha ezt nem akceptalja a Nagy mama akkor plane nem engednem oda a gyereket. Olyan nincs hogy kenyszer mashol aludni

Egyszer hagytak ott minket az anyai nagyszüleimmel egy hétre anyámék, 3 gyerek, en a legidősebb, mert nagyanyám annyit könyörgött. Tudod, mit csinált velünk? Semmit. Bezárkózott a konyhaba es csapkodott, hogy neki a 3 gyerekre mennyit kell főzni, amit amúgy senki nem kért, mert 40 fok volt, elvoltunk főtt kukoricán. Nagyapám csinálta a maga kis szöszmötöléseit, ő nem gondolta, hogy az unokái körül bármi feladata lenne. Aztán a kishúgom vírust nyelt be a strandon, ahova nyilván én vittem egyedül, fosós-hányós. Nagyanyám közölte velem, hogy a gyerek rosszul van, utána aznap már nem is lattam, egy pohár vizet nem hozott, meg se kérdezte, jól vagyunk-e, orvos kell-e. 13 éves voltam. Itattam kortyonként pici vízzel, úgy maradt meg benne. Ott ejszakáztam mellette a kövön. Másnap jön nagyanyám, hogy akkor a reggeli bundaskenyér. Mondom, a kicsi beteg, ilyenkor alma és keksz van, nem? Úgy besértődött, hogy én mit oktatom... eletem legszarabb 1 hete. Soha többet nem maradtunk ottvelük még pár órat sem.

Szóval nem, rohadtul nem mindegy a nagyszülő hozzáallása. Ha leszarja a gyereket, nem szabad otthagyni csak azért, mert nyávog érte. Valószínűleg csak a szomszedasszonynak akar dicsekedni, hogy ő mekkora király nagymama, ott alszik az unokája.

Ha újra feljön a téma kérdezzétek meg, hogy MIÉRT akarja, hogy ott aludjon a gyerek, ha saját bevallása szerint nincs ideje vele foglalkozni? Tessék, most itt van, tessék vele gyurmázni, társasozni mittudomén. Ne tessék mosogatni meg velünk beszélgetni, lehet unokázni. És igen, ha 2 hetente egy melegszendvicset vagy egy ebédet nem tud úgy megfőzni, hogy az "imádott" unokájának jó legyen, akkor ott nem a nagymamai szeretet a fő vezérlő. Az elajándékozott játékhoz meg lett volna egy-két keresetlen szavam.

Öcsém anyósa csinálta ezt, ő aztán le nem ül a gyerekekkel legózni meg babázni, meg amikor már nagyobbak voltak, ő aztán nem viszi őket strandra (Velencei tótól 15 perc sétára lakik), anyám meg (pedig ő sem a modern nagymama mintapéldája amúgy) igenis leült velük, és a nem túl egzotikus lakótelepen is vitte őket játszóra, Dunapartra, fagyizni vagy csak úgy sétálni. Aztán meg be volt sértődve, hogy anyámhoz mentek szívesebben. Saját lánya magyarázta el neki, hogy is van ez...

Mivel a kislány a ti gyereketek, nem másé, szülőként nem maradhattok ebből ki, akármennyire is szeretnétek, tehát nyilván belefolynék.

Amúgy anyósodékról Evelyn Harper jut eszembe a Két pasi meg egy kicsiből. Egyszer azt mondta a fia kérdésére, hogy az unokával kapcsolatban mit akar: "Ugyanannyi időt, mint amennyit a másik nagyszülőkkel tölt. Csak egy kicsit kevesebbet."

Anyósodék azt se tudják, mit akarnak...

Van ovis lányom és ugyanilyen kétféle nagyszülő is a képben. Egyik oldal teljesen elkényeztetné, ezt se tartom feltétlen egészségesnek, de a gyerek szeret ott lenni, még ott aludni is alkalmanként. Vannak viszont szabályok, például a kedvenc főtt ételét kapja, de van változatos egészséges étel és nasi is arányosan a listán. Van játék és közös idő, kirándulás és az esti lefekvés ideje marad a normál a mamánál is (általában), a napirendet nem rúgja fel.

A másik oldalon jön az elvárás, oda miért nem visszük, mennyi mindent kitaláltak neki. Egy alkalomra rábeszéltük a gyereket, akkor mi is hittük még, hogy csak esélyt kell adni a dolognak. Aztán hazaérve kiderült, mit gondoltak szuper programnak. 2,5 nap alatt másfél órás gyerek műsor, előtte és utána az útba eső játszótér a téli hidegben, otthon meg mindenki tette a dolgát, a mama az ebéd főzés, pakolás, mosogatás idejére beültette a nappaliba egyedül mesét nézni és órákra ott hagyta. Amikor a gyerek kért valamit, odaadta, majd visszament a konyhába. Az udvaron nem volt szabad szaladgálni, kiabálva fogócskázni, a papa új szabályrendszert vezetett be és kiabálva szajkózta az ovisnak, mit kell mondania és tennie, amikor náluk van. Ezután a remek hétvége után a gyerek este sírt, hogy többé ne kelljen oda mennie, bepisilt újra és retteg attól is, ha csak együtt, pár órára megyünk hozzájuk. Igen, ő dönt, hogy akar-e így náluk lenni, aludni, mert ilyen bánásmódot senkire nem kényszerítek, pláne nem a saját gyerekemre. Hogy bízna bennünk, ha a szülei se védik meg, amikor segítséget kér?

A férjem sokszor beszélt erről a szüleivel, de eredménytelenül, így most részükről sértődéa van, miért nem erőltetjük, majd megszokja az a gyerek, kibír mindent. A gyerek oldalán rettegés, azonnal elbújik, ha telefonon keresik és követelik, hogy de mondjál csak azonnal egy új verset a papának és aludjál nálam. Amíg ez nem változik, addig nem kapják meg fél napra sem.

Egyébként miért kötelező szeretni az unokát?

Komolyan kérdem. Sajnos nem az - engem a saját szüleim sem szerettek, szóval - pedig ők vállaltak...