Családon belül, miért nem értékelik a szakmai tudását az embernek, miért nem képesek szakemberként is tekinteni rá, tapasztaltál már ilyet?

Köszönöm a sok hozzászólást! Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan, ilyen sokan fognak reagálni.

Néhányan hiányolták a részletes, konkretizált kérdéskidolgozást. Feléjük jelezném, úgy tűnik, számtalan embernek, azért átjött a kérdés lényege és tudtak válaszolni. :-) Nem éreztem szükségét a személyeskedésnek, hiszen nem egy aktuális helyzetre gondoltam, épp az érdekelt volna, különböző emberek, más-más szakmával, miként élik meg mindezt.

Valami oka biztos van ennek az dolognak, meghallgatnék erről egy szociológust, pszichológust.

Nekem több végzettségem van, több területen dolgoztam. Alapszakmát tekintve karbantartó géplakatos vagyok, több szakmai képzéssel is rendelkezem, de informatikusi és egyéb szellemi végzettségem, tapasztalatom is van. Évek óta ingatlan üzemeltetéssel, karbantartással foglalkozom. Amíg anyukám élt (2 éve halt meg), egyszerűen nem tudtak szakemberként tekinteni rám szüleim. Persze, elismerték, hogy vannak iskoláim, megálltam/megállom a helyem a munka világában. Ennek ellenére, képesek voltak idegen szakikat hívni olyan tevékenységekhez, melyeket én is megoldottam volna. De rokonok, ismerősök esetében is tapasztaltuk már ilyeneket. Nejem elismert gyógytornász (magánvállalkozó), mégsem fordul hozzá egy rokon, ismerős sem a saját problémaival. Ha felajánlja, akkor sem. Pedig tőlük, még pénzt sem kérne. (de jó sok "sem" :-)) Ha egészségügyi tanácsot ad, akkor a rokonok egyik fülén be, másikon fülbevaló, ill. ki.

90 éves apukám már kissé demens, ő gépészként, mai napig meg akar tanítani hegeszteni, mivel az volt az ő speciális szakmai terülte. Újra és újra előhozakodik vele: "Ha hagynád, megtanítanálak hegeszteni, lánggal vágni, jól megélhetnél belőle!" Mindig mondom neki, de apukám, 10 évesen megtanítottál hegeszteni ívvel, majd felnőtten levizsgáztam CO, AWI, ív és lánghegesztésből. :-)