Azzal, hogy családot alapítottatok, miből maradtatok ki?

9

26 éves koromig tanultam, majd 4 évet dolgoztam, míg nem jött az első gyerek, majd a második. Vissza mehetnék dolgozni is, vagy pedig tanulhatok még egy szakmát, miközben háztartást is vezetek és gondozom a családom. Mindent megcsinálok itthon. De ha nem is mennék vissza dolgozni...miért fáj az neked, hogy a férjem annyit keres, hogy gond nélkül eltart minket? :D

Elhiheted nem szenved hiányt semmiben a családom egyik tagja sem. Eszem megáll. Ha én keresnék annyit, mint a férjem, én is simán megengedném, hogy sulizzon, ha azt akarná. Sőt, volt, hogy csak én kerestem, míg ő szakmát tanult.

Annyira szánalmasak az oylan emberek, mint ti...

Még azért messze van az életem vége, hogy tudjam, kimaradtam-e (kimaradok-e) valamiből a gyerekek miatt. Szeretném látni még a tengert, de amióta megszülettek, ezt velük tervezem megtenni.

Eddig konkrétan egy esküvőről maradtam le, mert az ovis hazahozott valami vírust. De minden más a terv szerint halad.

Semmiből. Nyilván 1-2 évig többet voltunk otthon, kevesebb idő maradt a barátokra, programokra. De igazság szerint mivel ők is családalapítós korban voltak, amúgy is egyre kevesebb buli lett volna. Most meg már bármit akarunk, a gyerek szívesen megy a nagyszülőkhöz, ugyanúgy tudunk programokat csinálni, mint előtte.

Én is még befejeztem egy mester diplomát gyerek mellett. Lehet a 13-nak az anyja lepetézett, én szültem. 2 év után meg mentem vissza dolgozni.

Mindenből, ugyanis apuka lelépett még a gyerek egyéves kora előtt, és onnantól kezdve egyedül nevelem.

Szó szerint, mert soha nem viszi el, ő éli az életét, én meg szakadjak bele a munkába, gyereknevelésbe (a gyt-t küldi, de attól én nem tudok kikapcsolódni, meg a gyt nem látja el a gyereket, amíg én 38 fokos lázzal szenvedek...)

Nincs életem, semmi, és ha ezt már a házasság elején tudom, akkor a büdös életben nem szülök.

Nem volt ilyen, azt mutatta, hogy szereti a gyerekeket, szeretne, készültünk a babára - aztán "elege van az éjszakázásból, sírásból, elválik".

És ment.

19-es, nyilvánvaló, hogy gyerek mellett mindenre kevesebb idő jut, de azért ha nem is heti rendszerességel, de bele lehet passzírozni dolgokat az időbe, tehát teljesen lemondani nem kell róla.

És ez is ideiglenes, mert egy gyerek kb. 12-13 évig foglalja az időd nagy részét, utána már egyre kevesebbet lesz otthon