Bántó, hogy nem megyek haza karácsony egyik napján sem? Ilyen helyzetben ez nem megérhető?
A karácsony nálunk nem a boldogság, meghittség ünnepe, hanem az idegbajé. Otthon alapból nincs jó hangulat, az anyám és a férje évek óta a válás szélén vannak, hónapok óta egy szót sem szólnak egymáshoz. Anya már mondta is, hogy ő karácsonykor biztos senkit nem hív meg és ugrál körülöttük, mosolyog boldogan, mintha minden rendben lenne, nem is akar sehová menni.
Az apám részéről a családom pedig eléggé a "vidéki proli" szint... Én is utálom, ha valaki prolizik, de rájuk tényleg ez a legjobb szó. Tatám már délelőtt 11-kor részeg minden családi eseményen, az asztalon ott van a 2 literes Kőbányai a húsleves mellett, a menü minden évben a rántott mindenség... A nagynéném gyereknevelési elve az, hogy minél hangosabban mondja, annál jobban megértik a gyerekek, ezért állandóan fülsüketítően ordít velük mindenért. Apáéknál a másik véglet van, a felesége a két gyerekre akkor sem szól rá, ha azok éppen a függönyön hintáznak. Apa meg általában ezt 15 perc után megunja és kiül a kocsiba cigizni, olvasni. Párom egyszer találkozott velük, mondta, hogy neki az esküvőnkig elég is volt bőven... Emiatt ő biztos nem jönne vele, ahhoz meg nincs kedvem, hogy ő itthon legyen egyedül karácsonykor, én meg ott érezzem rosszul magam.
Ezért kérdeztem tőle, hogy nem töltjük-e együtt mind a három napot, itthon. Örült neki, viszont mikor mondtam a családomnak, az apai rész vérig sértődött. Hogy így is alig látnak, sosem járok már haza Pestről, meg hogy legalább karácsonykor igazán lehetnék a családommal és hogy "milyen viselkedés ez".
"Egyéb fergeteges ötlet?"
Ja, pl. szállj le a magas lóról! :)
Te már eldöntötted, hogy nem akarsz leereszkedni a családodhoz, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva ők végig fingják az ottlétedet és nem akarod, hogy szégyenkezned kelljen a párod előtt, aki soha sem fingik.
Oké!
De akkor minek írtad ki a kérdést ?! :D
Igen, bántó ha egy napot sem töltesz karácsonykor a családoddal. A leírtak alapján teljesen érthető amúgy, mert suttyók. De ugye a suttyók ezt magukról nem szokták tudni, szóval ők csak annyit látnak az egészből, hogy neked derogál pár órát rájuk szánnod. És hát tényleg ez a helyzet.
Nem értem igazából a kérdést. Bántónak bántó, de amúgy sem akarsz velük soha találkozni, akkor nem mindegy?
Mit kell magyarázkodni? Felnőtt ember vagy, nem?
Nem megyek, mert nincs kedvem az idegbajhoz. Majd hívlak, beszélünk, ennyi.
Igen, én is így gondolom. Nem kell félnapig tartogatni, de ennek nem az ebédlőben van a helye, ahol mindenki más éppen eszik/enne.
Barátainknál 6 éves ikrek vannak, furcsa mód bármikor találkozunk, a gyerekek normálisan tudnak viselkedni, nem pedig állat módjára...
Ugyanez volt a csúnyabeszéddel is, nevettek azon, hogy milyen vicces, amikor a 4-5 éves mondja, hogy így g..ci, úgy k..va anyád. Mondta, hiszen ezt hallotta otthon... Csak mikor már 10-12 évesen is így beszélt, az iskolában is, meg mindenhol, akkor nem a nevetés volt a reakció, hanem a "fogd be a pofádat, hogy beszélsz". És lám, nem szokott le róla egyik gyerek sem, sőt.
A csúnya beszéddel -legalábbis az én időmben- soha nem volt probléma, mindig a helyén tudtuk kezelni. Ami a családban, vagy a haveri körben elment, azt az iskolában, vagy egyéb olyan helyen, ahol tudtuk hogy következményekkel járhat nem csináltuk. Így a szüleink mindig az kapták"milyen angyaliak ezek a gyerekek, hogy csinálod, mi a titkod?" próbáltak szerényen mosolyogni, miközben otthon azon ment a téma, hogy a világból kiszaladnának, ha velünk kellene lakniuk akárcsak egy napig is.
Legalább magaddal szemben lehetnél őszinte, miért is nem akarsz hazamenni, mert nekem szégyen és gyűlölet keveréke érződik az okok között.
Érdekes lehet az alap érzelmi vonal, az hogy honnan indul, talán akkor világosabb lenne a valódi ok.
Ami pedig a szellentést illeti, a kapcsolat mérföldkövének számít, az első durrantás a másik előtt, de azt hiszem te még ezt nem lépted meg. Vajon az ágyból is ki kelsz te vagy a párod ha jön a szél egy kiadós bableves után, vagy nagy általánosságban kerülitek a hüvelyeseket?
Végszókén: Nem tisztem hogy előírjam mit tegyél vagy ne tegyél meg, de hadd javasoljam azt, hogy fontold meg, hogy legalább te egyedül leugrasz a szüleidhez akár pár órára. Ha nem is teszed meg-szíved joga- legalább hívd fel őket, hogy bár beteg vagy, elkaptál valami francos influenzát, de szereted őket és gondolsz rájuk. Mert gondolom szereted a szüleidet?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!