Bántó, hogy nem megyek haza karácsony egyik napján sem? Ilyen helyzetben ez nem megérhető?

Ha apádék vérig sértődtek, akkor bántó. Meg is válaszoltad a saját kérdésedet.

Ne arról szóljon szerintem, hogy ők mit akarnak. Ha külön élsz a pároddal, akkor feltételezem, hogy egy felnőtt, önálló ember vagy, saját vágyakkal, célokkal. Miért kéne BÁRKI, hogy megmondja, mit csinálj?

Meg kell húzd a határaidat, de ott, ahol TE jónak érzed őket. nem ott, ahol apád, a másodunokatestvéred vagy a szomszéd Marinéni. Ezt jelenti az önállóság egyébként.

Ha te nem akarsz elmenni, ne menj. Ha úgy érzed, neked fontosabb, hogy ne sértődjenek meg, és inkább elmennél, menj.

Én annyit mondok, hogy arra, aki ilyenkor azt mondja, hogy "hát de csak illik azért...", arra ne hallgass, mert az ő életük valószínűleg elég jól aköré épül, hogy mások mit akarnak, és hidd el, komám, te arra a fajta életre nem vágysz! Meg más se.

Egyébként nálunk is épp ez volt a helyzet, csak fordítva. Nekem él a családom, de nem voltunk sosem nagy ünnep-központúak, így külön ezért sosem mentem haza. A pároméknál mindig nagy családi banzáj, de ugyanez, amit írsz a saját családodról, sőt, talán durvább is, mert náluk az apja részegen rendszeresen belekötött az élőfába is, meg még össze is verekedett a nagyapóval... Na, én oda nem voltam hajlandó többet menni. Mindig üdvözlöm őket, de nem kértem belőle. A párom pedig ott a feketebárány, éreztetik is vele sokszor, hogy nem helyeslik, ahogy éli az életét, és teljesen depresszióba zuhanva, szétstresszelve jött ilyenkor haza ezekről a látogatásokról. De mindig benne volt a "de hát csak egy családi ünnep, nehogy megsértődjenek". De utána végigpanaszkodta nekem, hogy milyen szörnyű volt. úgyhogy leültem vele megbeszélni, hogy most döntse el, hogy ha el akar menni, menjen, engem nem zavar, de hogy elmegy úgy, hogy tudja, hogy milyen szörnyű lesz, aztán nekem panaszkodik hetekig róla, az nem oké.

Azóta belátta ezt, meg mondjuk szegénynek elege is lett, hogy sokszor belekötöttek, így már elég ritkán jár haza, és sosem ünnepekre.

"A barátom mindent megtesz értem és még annál is többet. Szerintem nem kell a kapcsolatunkkal kapcsolatban okoskodni kéretlenül, ismeretlenül."

Nem okoskodott itt senki, csak fura, hogy ha elvileg mindent megtesz, akkor évente egyszer pár óra támogatást nem...

Másrészt te írtad ki a kérdést és arra jöttek a válaszok.

Igen, hallgassátok!

Az ember nem válogathatja meg a rokonait, sajnos!

De ennyit ki lehet bírni szerintem.

De, ilyen családdal normális ember megszakítja a kapcsolatot, nem kínlódik velük évekig.

Én is megszakítottam az enyémekkel, akikkel szintén max. évente kétszer futottunk össze, és semmit nem veszítettem, csak megúsztam a szokásos ünnepi műsort.

Csak tudni kell felnőni, túllépni azon, hogy "csak a családom" . Hát, f*sza család, ahol apád kiül a kocsiba és szóba sem áll veled. Ezért érdemes a kapcsolatot tartani és hallgatni a cseszegetésük.

Szakítsd meg velük a kapcsolatot, és te viselkedj másképp a saját családoddal, ahogy ők tették veled.

25, van az a szint, amit nem lehet javítani.

Nézd meg, ezek az emberek êvek óta semmilyen szinten nincsenek tekintettel a gyerekükre, az apja inkább kiül a kocsiba, minthogy évente kétszer a gyerekével legyen - mit lehet ezen javítani szerinted?

Nincs is már köztük semmi érzelmi kapcsolat, nincs is rá igény, olyanok lassan, mint az idegenek.

Én megértem a kérdezőt, de mégis azt javaslom, hogy ne szakítsa meg a gyökereivel a kapcsolatot és valahogy próbáljanak meg kibírni pár órát évente egyszer, csak ugorjanak be, vigyenek egy kis ajándékot, aztán viszlát!

Én az arany középút híve vagyok.

Ha rossz is a helyzet, de próbáljuk meg kihozni belőle, amit tudunk!

"Ezen mégis hogy kéne javítani, úgy őszintén?!"

Csak elfogadni tudod, tehát magadon tudsz javítani.

Másokat nem fogsz tudni megváltoztatni, ők ilyenek és kész!