Bántó, hogy nem megyek haza karácsony egyik napján sem? Ilyen helyzetben ez nem megérhető?

A karácsony nálunk nem a boldogság, meghittség ünnepe, hanem az idegbajé. Otthon alapból nincs jó hangulat, az anyám és a férje évek óta a válás szélén vannak, hónapok óta egy szót sem szólnak egymáshoz. Anya már mondta is, hogy ő karácsonykor biztos senkit nem hív meg és ugrál körülöttük, mosolyog boldogan, mintha minden rendben lenne, nem is akar sehová menni.

Az apám részéről a családom pedig eléggé a "vidéki proli" szint... Én is utálom, ha valaki prolizik, de rájuk tényleg ez a legjobb szó. Tatám már délelőtt 11-kor részeg minden családi eseményen, az asztalon ott van a 2 literes Kőbányai a húsleves mellett, a menü minden évben a rántott mindenség... A nagynéném gyereknevelési elve az, hogy minél hangosabban mondja, annál jobban megértik a gyerekek, ezért állandóan fülsüketítően ordít velük mindenért. Apáéknál a másik véglet van, a felesége a két gyerekre akkor sem szól rá, ha azok éppen a függönyön hintáznak. Apa meg általában ezt 15 perc után megunja és kiül a kocsiba cigizni, olvasni. Párom egyszer találkozott velük, mondta, hogy neki az esküvőnkig elég is volt bőven... Emiatt ő biztos nem jönne vele, ahhoz meg nincs kedvem, hogy ő itthon legyen egyedül karácsonykor, én meg ott érezzem rosszul magam.

Ezért kérdeztem tőle, hogy nem töltjük-e együtt mind a három napot, itthon. Örült neki, viszont mikor mondtam a családomnak, az apai rész vérig sértődött. Hogy így is alig látnak, sosem járok már haza Pestről, meg hogy legalább karácsonykor igazán lehetnék a családommal és hogy "milyen viselkedés ez".