Milyen előnyökkel, hátrányokkal járt, hogy te voltál a legkisebb/legidősebb a családban? (Testvérek, unokatestvérek között)

Én voltam a kisebbik testvér.

A világon semmilyen előnye nem volt. Mindenből az jött le, hogy kevesebb vagyok: játékban sosem tudtam nyerni, az én dolgaim mindig rosszabb minőségűek voltak. Felvettek ugyanabba a gimnáziumba, mint a bátyámat, és anyám bemesélte, hogy ezt a bátyámnak köszönhetem stb.

Nagy testvér voltam. Az öcsém volt a kedvenc.

Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Annak ellenére, hogy hibát hibára halmozott, akkor is a kedvenc maradt, míg én mindent megcsináltam, amiről álmodtak.

Legkisebb kapja általában a legnagyobb szeretetet.

De soha nem fogják őt igazán komolyan venni (20 év múlva sem), legyen bármi a téma. Mert “kicsi”.

6os, igen. 27 éves vagyok, de mintha a falnak beszélnék minden családi összejövetelen. Úgy érzem senki nem hallgat meg, sógornőm egyszer meg is jegyezte és néha szól bátyámnak, hogy hallgassa meg a húgát. Két bátyám van egyébként, méghozzá lány vagyok. Nem tervezett gyerek vagyok, 6 és 4 évvel idősebbek bátyáim. Legidősebb bátyám volt mindig is a család szeme fénye, a minden, mert ő volt az első fiú, kitűnő volt, egyetemre járt stb.

Párom 15 éves korom óta ismer, mindig mondta, hogy rám nem is figyelnek, nekem nem jut semmi stb.

Én csak úgy vagyok, mert miért ne... Egyébként nem rossz a kapcsolatunk, főleg bátyáimmal, de semmi előnyt nem éreztem soha azért, mert legkisebb lennék és mert lány lennék. Max annyi, ami elkerülhetetlen volt, hogy én kaptam meg a kisszobát, bátyáimnak meg egy nagyobb közös szobában kellett felnőniük. De a nemünk miatt ez szerintem logikus volt, nem kivételezés.

Úgy gondolom, jobb első gyereknek lenni. Akkor még újdonság a gyerek, a szülők lelkesek, tanítgatják pluszba, minden ruha, játék új... Én pl hiába voltam lány, bátyáim kinyűtt ruháit és cipőit kellett hordanom, mert úgyis hamar kinövöm. Nekem már nem járt külön úszásóra, mindig a legolcsóbból akartak engem kihozni, pedig nem volt pénzhiány. Egyszer voltam szemészeten, kaptam is szemüveget, de többször nem vittek és évek múlva tudtam meg, hogy amúgy évente kellett volna járni. Szülői értekezletekre nekem kellett járni, mert anyuék "soha nem értek rá" - egyszer elszólta magát anyu, hogy azért nem megy, mert úgyse mondanak semmi újat...

Szülők szempontjából jobb kisebbnek lenni, viszont nagyszülők szempontjából ez már hátrány.

Tesók közül én vagyok a legkisebb: nekem ez előny volt, nekik meg hátrány, főleg hogy nem tervezett gyerek voltam, a 2 tesóm és köztem 10+ év van. Mivel ennyi a korkülönbség, így új ruhát kaptam, nem tették félre a nővérem ruháit. Általában mindig az én akaratom érvényesült, mert én vagyok a kicsi. Egyetlen negatívum, hogy még mindig nem kezelnek egyenrangú félnek, a 10+ év akkor is 10+ év marad.

Unokatesók közül viszont én voltam a legidősebb a testvéreim után, és ez is jól jött ki, mert a nagyszülők azok tényleg csak a jó dolgokat szerették, a problémával nem nagyon szerettek foglalkozni, így mindig engem, nagyobb gyereket és a testvéreimet várták szívesen. Amikor 5 éves voltam, akkor csináltam valamit, még úgy ahogy eltűrték, de már amikor a 6. Unoka lett 5 éves, és ugrált az ágyon meg bevitte a letépkedett leveleket a házba, vagy belerúgta a labdát a virágágyasba, azt már nem nézték olyan jó szemmel.

Legnagyobb gyerek vagyok (24, 21, 15), egyetlen lány. Mai napig fájó pont az életemben hogy amit nekem nem lehetett (mint első gyerek, védjük még a szellőtől is) a legkisebb már akár 6 évesen csinálhatta. Meg a folyamatos nyomás, hogy én vagyok a legidősebb, nekem kell kitaposni az utat előttük, nekem kell példát mutatnom stb. Ha rám voltak bízva és 2 pillanatra nem figyeltem és az egyik mondjuk lefejelte a falat akkor én kaptam. A legkisebbért sokat jártam az oviba (aki amúgy úgy lett hogy anyámmal 10 hónappal előtte közölték hogy nem lehet több gyereke, na mindegy), ami néha vicces volt, de egy keményebb iskolai nap után inkább fárasztó.

De ezt leszámítva nagyon szeretjük egymást öcsémékkel és szoros a kapcsolatunk. A középsővel kicsit közelebb állunk egymáshoz de ettől még ugyanúgy szeretem a kicsit is. Szóval ja, voltak hátrányok amikor gyerekek voltunk de szerencsére nálunk nem ment a kapcsolat rovására