Miért ilyen a menyem?

Mondjuk, mert minek ücsörögjön odabenn egyedül?

De ezt meg is mondhatod neki, nem "célozgatva", hanem nyíltan. Bocs, kettesben szeretnék lenni néhány percet a fiammal, mert ritkán látom.

A legundorítóbb megoldás, az, amit te csinálsz, a burkolt passzív-agresszió.

Egyébként "meny" szemszögéből. Amikor vendégségben vagyok, és anyós- após meg a fia kinn vannak még szép!, hogy én is megyek.

Tudod, elég nagy pfátlanság a vendéget magára hagyni, ücsörögjél csak benne nyugodtan.

Vendéglátóként meg nem azért ülök be velük a nappaliba, mert zavarni akarok (elvagyok a kis világomban), hanem mert ha pl valaki kér valamit, akkor nem a fél lakást kell átnéznie, hogy megtaláljon (van ugyanis, aki, hiába kérem, nem nyúl a hűtőbe, hanem mindig kiszolgáltatja magát).

Oké, ahogy látom itt az egyik nagy eltérés a gondolkodásban és viselkedésben, hogy én (és a másik menye, illetve a veje sem) nem érzem magam vendégnek, amikor anyósomnál vagyok. Amikor ott vagyunk (akár kettesben, akár a másik két tesójával és gyerekeikkel) akkor nem a kanapén üldögélünk, hanem kávét főzünk, segítünk befejezni az ebédfőzést, megterítünk, elpakolunk, elmosogatunk, benyúlunk a hűtőbe vagy a konyhaszekrénybe bármikor stb. Ha sokan vagyunk 2 etapban eszünk, valakik társasoznak, valakik kint vannak a kertben, kutyázunk, játszunk a gyerekekkel, almát szedünk, füvet nyírunk, kertet rendezünk stb.

Ha kettesben megyünk sincs ez másképp, akkor sem várom el, hogy anyósom "vendégül" lásson. Nem feszengek bent egyedül ha kimegy a füvet nyíró férjem után dumcsizni, vagy ha a kint dohányzó anyósom után megy a férjem dumcsizni, hanem elfoglalom magam arra fél órára - bocs, hogy én ettől nem érzem magam kellemetlenül. :)

De ha a kérdezőnek nem ilyen gondolkodású a menye akkor tényleg jobb, ha megbeszéli a fiával, hogy néha menjen el hozzá egyedül, hogy tudjanak kettesben nyugodtan beszélgetni, bár valószínűleg meg fog sértődni ezen is a meny, ha ez az egész koncepció ennyire bántó/sértő/ijesztő valamiért számára. :)

Azt tudom még elképzelni, hogy Ő a SAJÁT anyjával esetleg a férjét beszéli ki, amikor kettesben vannak (na mondjuk erre is kíváncsi lennék, hogy ő vajon szokott-e kettesben beszélgetni a saját anyjával) és ebből kiindulva attól fél, hogy a férje ugyanazt teszi vele kapcsolatban, amikor a saját anyjával beszélget(ne) kettesben. :D

Igaza van az utolsó hozzászólónak. Hiába most már a feleség lett a fontos, azért joga van az anyukának kettesben beszélgetni a fiával, akit alig lát. Nyilván nem órákig beszélgetni és kihagyni belőle mindenki mást. Mi köze hozzá, hogy miről beszélgettek? És ha pont valami kényes dolgot mondtál? Ami nem tartozik rá?

Őszintén mondd meg a menyednek, hogy nagyon ritkán látod a fiadat és szeretnél időnként ketttesben beszélgetni vele. Egy olyan anya-fia beszélgetés, minden szülőnek joga van ehhez. Ha ezt nem érti meg, sőt, magától nem tudja, akkor nem lehet egy észlény.

Azt írod, hogy akkor is ezt csinálja a meny, ha náluk vagy, tehát a saját otthonukban is szükségét érzi, hogy minden lében kanál legyen. Mert ott nem mondhatja azt, hogy egyedül hagyták és zavarban van. Nincs rá semmi oka, hogy folyton utánatok menjen.

Talán az is jó ötlet lenne, hogy a fiad mondja meg neki, hogy néha hagyjon magatokra, hogy egy kicsit beszélgethessen az anyukájával. A közös dolgokról, hiszen volt élete a férjnek a felesége előtt is.

Bár, ha ostoba a nő, akkor vérig fog sértődni.

Sokan sajnos azt hiszik, hogy a házasság abból áll, hogy napi 24 órában együtt vannak, még a wc-re is együtt mennek és nem lehet a másiknak (a férjnek) egy kis „Én" ideje.