Szerintetek, ha a férfiak viselnék a terhesség minden terhét, szülést, fájdalmakat, ilyeneket és ők nem tudnának sexelni szülés után, akkor is megcsalnának?

Nemtom nektek hány pár napos-hetes kisbabátok van. én szülés után örültem, hogy éltem. mindenen pánikoltam, hogy így a pici, úgy a pici. bajlódtam a pelenkázással, a fürdetéssel, a szoptatással. iszonyat fáradt voltam, sokszor levert. fizikailag is tropa voltam. éjjel-nappal azt figyeltem, hogy lélegzik-e a baba, hogy miért nyűgös..

és elárulom... baromira nem volt kedvem orálisan kényeztetni senkit. azt akartam, hogy elmagyarázzák, hogy a félelmeim alaptalanok, hogy ha a kicsi sír, akkor nem kell vele kórházba rohanni mert nem beteg, hogy segítsenek, hogy átöleljenek és nyugtassanak, és aludni akartam...

aki ezt nem képes megérteni... és nem képes önmagát egy kicsit pár hétre háttérbe helyezni, és nem képes ilyenkor az _új szerepet tanuló_ párjának segíteni és lelki, fizikai támogatást nyújtani, hanem helyette azon pánikol, hogy nincs aki leszopja, és nem tudja az asszonyt megdugni... az nem is férfi és nem is ember.

A szülés után bevallom töredelmesen h az utolsó gondolatom volt h hogyan elégítsem ki a férjemet....ott volt a gyerek...és félreértés ne essék ilyenkor nem választhatsz. Az idő nagy része vele megy el és nehéz bizony másra koncentrálni!

A legnagyobb probléma a kommunikáció hiánya!

-pasi: dugunk?

-nő: nem

nem azt mondom, h a legelején, de 3 hét múlva már vágytam a testi kontaktusra, no nem egy 5 perces menetre.....egy szép ívű szeretkezésre......a férjem inkább a tévét nézte ahelyett h velem bajlódjon....Most akkor ki nem foglalkozik a másikkal?

Továbbá sokan egyszerűen nem akarják megvárni a 6 hetet, lehet ha nekik vágtak volna a szebbik szervükbe valóban máshogy gondolnák!