Meg vagytok elégedve a saját életetekkel? Mi tesztek annak érdekében, hogy kívül-belül is jól érezzétek magatokat?

Most nagyon nem.

4 éve, tele voltam álmokkal, és voltak céljaim.

Most pályakezdő álláskereső vagyok.

Voltam már sokhelyen állást keresni, de vagy nincs elég gyakorlatom, vagy épp a közszféra átszervezésére várnak.

24 éves vagyok, már 20 éves korom óta vágyok gyerekre, de mégis úgy terveztem, hogy egyetem után 2-3 évet dolgozok majd és utána szülök.

De még nem tudtam elhelyezkedni, és telik az idő.

Félek, hogy hosszútávon se találok majd munkát, és hogy e miatt talán le is maradok a gyermekvállalásról.

Ma már egyáltalán nincsenek terveim és céljaim, csak úgy élek bele a világba.

Igaz hogy amúgy mindenem megvan.

Szüleimnek családi háza hitel nélkül, és itthon minden,és szüleim eltartanak jó színvonalon, de én szeretnék a saját lábamra állni, vagy legalább besegíteni a szüleimnek. Úgy érzem e nélkül nem vállalhatok gyereket.

Meg ugye lassan nekem kellene levenni a szüleim válláról a terhet.

Szóval a bizonytalanság engem félelemmel töl t el.

Sokat fáj is a hasam miatta.

csatlakozom az előttem szólóhoz 5 éve mióta Istennel szoros közösségben élek nyugalom és remény vesz körül minden helyzetben. Átmentem jó pár nehézségen de Ő mindig mellettem van és erőt add, SZERET valóságosan :) :)

Neked is elérhető , mert érzed az ürességet belül.. amit csak Ő tudd betölteni

Nos... sose voltam igazán megelégdve azzal amit csak úgy kaptam. Amit felajánlott a sors, vagy én választottam vmi önkívületi állapotban, nem tudom. Talán akkor van értelme az életemnek, ha teszek is hozzá vmit. És furi, mert lényegében visz. korán el is kezdtem (nem feltétlen tudatosan) ezt művelni. Ha kívülről megnéznek, azt mondják nem vagyok ép, meg hogy nem illek bele semmilyen társaságba (családom, barátaim, a társadalom egyéb egységei), ill. hogy túl sokat vállalok, meg ilyenek. Olyan jelzőket akasztanak rám, ami NEM ÉN vagyok. Én rohadt egyszerű vagyok. Sokat vállalok, lehet. Sajnálom, ha vkinek ez nem tetszik arra annyit mondok, hogy NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSOM. Sosincs. Vagyis van, de AZT TE DÖNTÖD EL, és onnan már nincs. A te felelősséged. Kapsz amit kapsz. És hozzá teszed amit tudsz. Senkit nem szabad elítélni, akárhogy is csinálja (persze ne bántson ezzel másokat). Ahogy említettétek: a bajok sose tűnnek el, és jó dolgok is mindig jönnek. A lényeg, hogy legyen ami hajtson (lehetőleg ne hamis alapokon nyugodva), ill. hogy amit éppen csinálsz, azt élvezd, inspiráljon. Engem nem tölt el földöntúli elégedettséggel, hogy heti 2x járok a kozmiba (nem is teszem :)), és engem is lelomboz, hogy basszus a gazdasági helyzet kicsiben és nagyban katasztrófa, a pasim és én összeillünk-e, hogy teljesítsek minél jobban egyszerre 3 egyetemen is (németo, és 2 magyar) etc. Nincs pénzem, éppen hónapról hónapra élek (pedig nekem tudnom "kell" mi lesz 6 hónap, 12 nap, és 13 óra 15 perckor). Nem látom a jövőt se, fogalmam sincs amúgy jól csinálom-e azt amit. Hiába is, ez mind-mind az én agyamban van. Ott kell megoldani. Ennyiről tehetek. Ez határozza meg, hogy ma levetem magam egy épület tetejéről, vagy épp végigölelgetem a fákat az úton. Megjegyzem ez példa, egyiket se csinálja senki! :D

Na szeressétek egymást emberkék, én ezt mondom (akármilyen nehéz is)! De mintha páran már ezt mondták volna... csak fel kéne fogni és tudatosítani, ami nem könnyű, de akkor nem is lenne élvezetes :)!