Régen a családi életet, a gyerekkel járó gondokat a nők miért vették könnyebben?

59-es sajna nem kell az arab világig menni, bőven megteszi kishazánkban körül nézni is...

Kevéssé van kimondva, de nagyon sok megnyilvánulásban ott van ez a hozzáállás.

Én a 80-as évek gyermeke vagyok, és még az én időm is nagyon más volt mint manapság a gyerekek élete. Pedig, az nem volt ám azért olyan rég...

Budapesten éltünk, viszont nem a belvárosban, így engem tényleg egy egész "falu" nevelt fel, hát emlékszem hogy panelház 9. emeletén éltünk, és minden egyes emeleten több szomszéd volt, akihez bejárásom volt. Egyszer itt, egyszer ott voltam, más gyerekek meg nálunk is, van 3-báttyám, engem konkrétan a testvéreim neveltek fel, mert a szüleim folyamatosan dolgoztak. Arra is emlékszem, hogy az OVODA! Hogy is mondják? Utolsó osztályából? Tehát az ovi utolsó évében egyedül jártam onnan haza, az ovonő beleegyezésével, pedig jó 20-perc sétára laktunk onnan, csak mindenki ismert a környéken így azthitték, biztonságban vagyok.

Hazaértem, az természetes volt hogy az iskola első osztályába is egyedül mentem, és jöttem, ami kb 10-buszmegállóra volt az otthonunktól, majd hazaértem és magamnak sütöttem tojást, ez volt az örökös eledelem meg a májkrémes kenyér ezeket tudtam magamnak megcsinálni. A lakásunk egy átjáróház volt, sose voltam egyedül. A szomszédok folyamatosan jöttek-mentek, a szomszedok gyerekei estéig ott voltak, ugyanúgy voltak nevelve mint én. Vagy én náluk. Mindenki lakása egy átjáróhaz volt.

Azért is tudom ennyire pontosan ezt, mert különben anyámtól most a kérdés miatt megis érdeklődtem ezt, ez akkoriban természetes volt. Sőt, anyám azt mesélte hogy egy csomó asszonyal együtt voltak kismamák, és amikor pár nőnek nem volt anyateje, anyám fejt nekik, és ő adta a tejet a szomszédasszonyoknak. Senki se zárta az ajtókat, néhány szomszednál még saját szekrényem is volt, volt egy panel kutyánk is, aki konkrétan mindenkié volt, mindig más setaltatta, és mikor elkezdtünk a telepen bandazni mi gyerekek, folyamatosan, egész nap velünk volt a kutya is.

A 80-90-es panel élet ilyen volt nálunk, most egyébként már máshol élünk, nekem már férjem is van és édesanyám és édesapámmal egy környékén élünk, de ilyesmi nincs hogy a gyerekek egymásnál bandaznak. Amúgy, a kérdésre válaszolva, neki anyámnak és apámnak nem volt könnyebb régen, nagy volt a család elkellett tartaniuk minket, ezért állandóan dolgoztak. Biztosan szívesebben lett volna velünk anyám itthon, de nem tehette meg. Remélte, hogy ha ennyien vesznek körbe minket, akkor nem lesz bajunk. Ők is így nőttek fel, 6-testvere van még, ők faluban éltek és ott mindenki nevelt mindenkit. Viszont én úgy nőttem fel, hogy a szüleimet sose láttam igazán. Egyszer voltunk közösen nyaralni, és kész. Hétköznap esténként láttam anyám, apám ritkán mert ő éjszakás is volt, 3-műszakban dolgozott. Voltak emiatt problémáim is, hiányoltam őket, főleg az anyukam, emlékszem egyszer elestem lent a téren, és vérzett a térdem és konkrétan pánikrohamot kaptam mert kitört belőlem, 6-éves lehettem hogy nincs itt anyu, és nem lát el, piszok jól esett volna ha akkor amikor így éreztem, hogy bajban vagyok, gyámoltalan vagyok, és szükségem lenne az anyukámra, akkor hazatudnék rohanni hozzá.

Nem volt könnyebb akkor nekik, csak nem volt igazán más választás.

"Na ez a másik nagyon gáz véglet a gyerek elhanyagolása mellett, hogy még tizenévesen is full életképtelen, semmirevaló egy gyerek, mert nem hagynak neki teret."

Hát, 49-es, pedig nem hagytam otthon, kétszintes családi házban, főleg, mivel egyszem, ha tesója lett volna, kettőt már otthon hagytunk volna.

Azért a semmirevaló, életképtelen nem igaz, ez a lány ma 26 éves, két diplomás, 4 távolkeleti nyelvet beszél folyékonyan + közgazdász, többet keres, mint itt bármelyikünk, és beutazta már a fél világot a munkája révén.

Nem kell ítélkezni.

"Azért a semmirevaló, életképtelen nem igaz, ez a lány ma 26 éves, két diplomás, 4 távolkeleti nyelvet beszél folyékonyan + közgazdász, többet keres, mint itt bármelyikünk, és beutazta már a fél világot a munkája révén." Ebben semmi életrevalóságra utaló jellemző nincs. Okos, ügyes, oké, de ettől még nem feltétlenül talpraesett.

14 éves korig írja elő a törvény a szülői felügyeletet, de normál esetben annál fiatalabb gyermek sem gyújtsa magára a házat egyedül.

17 évesen már A kategóriát le lehet tenni, 17,5 évesen pedig el lehet kezdeni a B kategóriát. Sokan ebben az életkorban már nemi életet is élnek. 1 évvel később pedig szavazó, teljes jogkörű állampolgár.

62: muszáj ilyen kirívó példát felhozni, mert sajnos a közelebbit nem veszik észre, nem tűnik fel... Van aki a saját házában nem látja ezt a dolgot.

Van a neten egy kis törtenet a "dolgozó férj panasza" vagy valami ilyesmi... Na, az pont erről szól, amikor a pszihologusnak panaszkodik a férj, hogy a feleség nem dolgozik, csak otthon van a gyerekkel, miközben ő a hím az irodáman tárgyal, (csatázik), gürizik egész nap... (59vagyok.)