Régen a családi életet, a gyerekkel járó gondokat a nők miért vették könnyebben?

Szerintem is sokkal kevesebbet foglalkoztak a gyerekekkel, sok helyen kutyába se vették őket amíg nem hoznak hasznot. Utána meg a gyerek amint megtanult beszélni és elbírt egy szerszámot mehetett kapálni, napszámba ha enni akart, vagy anyuka mellett segíteni a takarítasban, főzésben, az állatoknál. Ha nem maradt életben, majd lesz másik hozzáállás is jellemző volt.

Dédnagyapámról (80as évek vége) az egyetlen emlékem, hogy ül a konyhában, pipázik, és engem tanít cigit sodorni 5 évesen, mert nekem is csinálnom kell valamit, nem ülhetek egész nap a hokedlin. Mert játszani ugye nem lehetett, mert koszolok, a kenyeret meg nem tudom még dagasztani. Engem szalasztottak ki a disznókhoz is hogy adjam nekik a maradékot, hozzák a szomszédból vagy a boltból ezt meg azt. És nem ott laktam, csak látogatóba hagytak ott a szüleim egy napra.

Mesélt azt hiszem a testvéreiról is, hogy nem tudja pontosan mennyi volt, de három ember (!) maradt életben. A nőket mintha nem is vette volna számba, azok úgyis elmennek a háztól. Más világ volt.