Nem furcsa a családom hozzáállása a betegségéhez?

Sziasztok!

Nagynénémnél nemrég melldaganatot találtak, eléggé nincs jó állapotban. Nagyon közel állunk egymáshoz, engem nagyon megvisel ezt látni, meg hogy nem tudjuk, mi lesz, meggyógyul-e egyáltalán (elég késői stádium sajnos).

A családom hozzáállását nem tudom hová tenni. Őhozzájuk is közel áll, anyukám húga, szoros a kapcsolatuk. Viszont az egész családom azóta ugyanúgy folytatja a mindennapokat, mint eddig, talán 5 percet ha beszéltünk róla, annyit, hogy hát most kórházba kerül és kapja a kezelést. De ennyit... engem nagyon kikészít, hogy úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, semmi sem történt volna. Röhögnek, viccelődnek, meg 'ó minden oké, csak kezelést kap és minden rendben'. De főleg, hogy ennyire nem érdekli őket ez az egész... én szoktam utánajárni dolgoknak meg a betegségének, mert az se érdekel senkit (pedig csak 18 éves vagyok).

Pedig szeretik, de a betegségek szerintük nem komoly dolgok, nagyon semmibe veszik ezt is.

Szerintetek miért ilyenek? Miért nem aggódnak? Mert szerintem azért ennél a semminél több szót kellett volna erre pazarolni...

Vagy én reagálom túl? Az orvosok szerint nagyon rossz állapotban van. Attól is félek, meddig lehet köztünk...