Nem furcsa a családom hozzáállása a betegségéhez?

31: Egy egészen biztos: te nem vagy pszichológus!!!!

Ugyanis egy pszichológus pontosan ismeri ezeket a konfliktuskezelési technikákat. Van, aki kiordítja magából - van aki meg mélyre elássa. És a ketető között bármi... És MINDEGYIK normális jelenség.

#31 akkor te most a kérdező vagy másik fiókról? O.o

Amúgy a válaszok nem undorítóak. Valaki kedvesen, valaki durvábban mondja el a véleményét. Ha valaki nem tud a válaszokkal és meglátásokkal mit kezdeni (és/vagy nem is kíváncsi rá) mi a búbánatos kis tehén farkának ír ide?

Mert aki önigazolásra használja ezt az oldalt azzal valami nagyon nincs rendben önértékelésileg.

Oké, felfogtuk. Ebben a helyzetben ő szarul érzi magát, nem tudja mit csináljon, nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel és tehetetlennek érzi magát. Meg persze sajnálja a rokonát. Ezzel nincs is baj, fontos számára az illető és érzékeny az ilyen dolgokra.

De az, hogy másokat hibáztat és számon mer kérni bárkit is a saját érzelmi világának kezeléséért az eléggé túl megy egy határon! És ez a 2 nem ugyanaz! Ha az lett volna a kérdés, hogy "jogosan érzem magam rosszul?" majd leírja az érzéseit a helyzettel kapcsolatban kapott volna megerősítést és támogatást. De a mások számonkérése már gusztustalan ilyen módon.

Közel 10 év gyakorizás után kijelenthetem, hogy nem mindegy, hogy az oldalon hogyan és milyen formában fogalmazol. Ha támadóan kérdezel és reagálsz támadást fogsz kapni. Minden esetben. De ha valóban segítséget kérsz, meghallgatod a válaszolókat és TALÁN elgondolozol a válaszokon még esetleg tudsz is belőle tanulni. De itt látszik, hogy a kérdező semmi mást nem várt volna, minthogy a családját köpködjük.

"Sok mindent átéltem már, amit korosztályom még hírből sem hallott, ápoltam váltásban beteg hozzátartozót"

... de egy nagyon fontos dolgot mégsem tanultál meg: csak a betegnek szabad sírnia! Gondolj bele, nagyon beteg, ki tudja, mi lesz a kimenetele, van elég baja anélkül is, hogy te ott zokogsz a vállán, hogy "jajjaj mileszveled", vagy lépten-nyomon a betegségéről akarsz beszélgetni. Hát nem. Ő sírhat, és beszélhet a betegségéről, HA ÉS AMIKOR Ő AKAR.

Édesanyám rákos volt, de tartotta magát, még akkor is viccelődött, amikor már csak feküdni tudott. Én meg mosolyogtam, csevegtem vele mindenféléről, volt, hogy a buszon vettem észre, hogy mosolyra húzva maradt a szám. Soha nem tudtam volna megtenni vele, hogy még én jajgassak ott az ágya mellett.

33: ja persze... nyilván gyártósori biorobot vagy, és passzióból pszichológiai tanulmányokat írsz bérbe...

:-D :-D

Miért, mit csináljanak?

A nagynénéd dolga vizsgálatokra menni, a család meg látogat. Vagy innentől kezdve mindent dobjanak félre, és csak ő legyen a téma?

Nem. Az élet megy tovább.