Lehetne saját gyermeke? (bővebben lennt. )

Elmesélek egy kis történetet..Az én családom hogyis mondjam eléggé termékeny fajta ami a nőket illeti..Nagymamám 11 gyermeket hozott a világra,anyám 4-et..Nekem már van 3 gyönyörű gyermekem,és most várom a negyediket....Az unokatestvéreim legtöbbje is nagy családosok,és boldogok..A bátyám felesége akivel lassan 3 éve házasok még nem jött össze a baba,pedig a bátyám is termékeny ember,hiszen az előző házasságából már van kér fia..

Nemrég a sógornőm amikor anyukámnál voltam(ugyanis a bátyámék ott laknak anyuékkal,én külön élek) mondta,hogy fontos dolgot szeretne mondani..Mondtam oké..meghallgatom,hiszen nincs semmi bajom vele..Voltaképpen arra kért meg,hogy a most születendő gyermekemet adjam nekik oda,és ők felnevelik mint saját gyereket..nem egyeztem bele,mert én nem azért vállaltam,hogy eldobjam magamtól,még akkor is ha jó kezekben lenne..Mondtam is neki,hogy később úgyis kiderülne,hogy én vagyok az igazi anyja,és soha nem bocsájtaná meg,hogy nem velünk élt,és nem a testvéreivel..Jogosan kérdezhetné majd ,hogy miért dobtuk el,őt miért nem akartuk felnevelni??

meghallgattam az érveit,és én elmondtam a saját érveimet..

A sógornőm megsértődött,és egy önző senkiházinak nevezett,mert nem vagyok hajlandó megadni neki ezt az örömet!

Mai napig nem tudom neki elmagyarázni,hogy nem lennék képes oda adni senkinek hiszen 9 hónapig én gondoskodtam a védelméről,az én egészségem,testem,lelkem van kitéve..

A beszélgetés óta eltel 1 hónap..Még mindig haragszik rám,és igyekszik anyámat,bátyámat ellenem hangolni(szerencsére ők megértenek,és nekem adnak igazat)

Az egészben az a vicces,hogy a sógornőm azt is felhozta érvként,hogy legalább valamilyen szinten vérrokon lenne a bátyámnak,és így olyan mintha az ő gyerek lenne..De a felháborító az,hogy evvel a szöveggel jött,de erélyesen elutasította a bátyámat,hogy a fiait magához vegye..Neki ők nem kellenek,mert a volt asszonytól vannak..(pedig édesek mindketten 5-7 évesek)

Sajnos most a sógornőm szemében önző,és rossz vagyok..és talán ezért én a kérdésedre minden pontjára nemet mondanék..

Ha nem lehetne közös babánk a férjemmel akkor csakis idegen szülőktől örökbe fogadás..

-Nem bírnám elviselni,hogy másnak a gyerekét hoztam a világra

-Nem tudnám elviselni,hogy a férjemnek más nőtől van gyereke

-nem lennék béranya

- Inkább örökbe fogadás!!

Én sem fosztanám meg a párom a lehetőségtől, hogy vér szerinti gyereke legyen.

És ha pl. a húgomnak nem lehetne gyereke, a béranyaságot is bevállalnám érte. (Ha jól tudom Magyarországon rokon vállalhat béranyaságot).

A válasz írója 84%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 14:30

Egyszerűen az ilyen hozzáállást nem tudom felfogni. Tudod másfél éve küzdünk a férjemmel a babáért. Tudom, hogy nem mindig leányálom, kihordani egy babát, fájdalommal jár a szülés, de mikor mártírkodik egy anya, hogy milyen borzasztó volt kihordani a gyermekét nem értem meg. Meddőségi központba járunk, és kellemetlenebnél kellemetlenebb vizsgálatokon megyünk keresztül. Azt még nem tudom, hogy műtétek is várnak- e ránk, mire eljuthatunk odáig, hogy áldott állapotba kerüljek. Én mondtam tegnap is a férjemnek, hogy én olyan büszke leszek a pocakomra, ha egyszer terhes leszek. Álmodozom milyen kismama ruhákat hordok majd, és még hányni is nevetve fogok, mert ezért küzdünk. Csak már ott tartanánk.

A kérdésre a válasz sztem elég sokrétű. A férjem azt mondta, hogy Ő gondolkodás nélkül belemenne spermadonorba ha vele lenne gond. Magyarországon, úgy tudom nincs olyan, hogy béranyaság, és valamiért nem is foglalkoztat a gondolat, mert 100%-osan hiszek benne, hogy saját babánk lesz. Ha ez a két dolog nem jönne össze, (AMI KIZÁRT:-))))))akkor örökbefogadás.