Mit vársz el a gyerekedtől? A házimunkától kezdve a pár választásig! és persze kort/nemet aztán leírom miért kérdeztem

De képzeld több mint egy évet vártunk. És nem azért mert anyuci-apuci nem engedte. készültünk rá lelkileg és nem csak...fokozatosan ismerkedtünk meg egymás testével-lelkével. És igen, bármilyen hihetetlen a párom aki akkor már 18 éves volt (szintén szűz) sosem mondta, hogy már mikor, sosem siettetett várt rám, sőt együttlét előtt megkérdezte 3x, hogy biztosan szeretném-e.

JA és albérletben egyetem miatt vagyunk, más-más városban, nem azért mert viszketett elmenni otthonról...

A másik meg, nehogy már az legyen a normális, hogy egyből "hű belé Balázs"...tanultam egyet és mást a pszichoszexuális fejlődésről és nem csak arról. Közel áll hozzám ez a témakör (is).

Amúgy annál tartósabb és mélyebb egy kapcsolat minél több idő telik el a megismerkedés és az első szeretkezés között. A mi kapcsolatunk ezt igazolni látszik. Ellentétben olyanokkal akik 1-2 hét, netán hónap után belevágnak.

Amúgy nekem mindegy mondhatod az "okosságaidat", mindenkinek a maga élete úgy "b.ssza" el ahogy éppen el akarja, vagy eltudja.

De a szülők azért vannak, hogy segítsenek el nem követetté tenni ezeket a hibákat, amennyiben lehetséges.

Persze ezt sem 18 éves korban kell elkezdeni hanem már óvodás kortól...

mindegy, bocs az offért

Hogy mit gondolnak a szülők a fiuk barátnőjéről, ha ott alszik? Hát én semmi rosszat nem gondolnék róla. Valószínűleg nem bejelenti, hogy itt alszik, hanem a fiam megkérdezi tőlem, hogy nem zavar-e a dolog, de engem konkrétan nem zavarna, csak ha már mondjuk vendégeket hívtam aznapra, akkor zavarna, hogy más is van ott, de amúgy egyáltalán nem bánnám, hogy a fiam felhozza a barátnőjét.

Amúgy meg annyira szeretem, hogy ha valaki tanul valamiről az egyetemen, akkor ezeket a sémákat mindenkire rá akarja húzni. Tanulok ilyen dolgokat én is, de legalább tisztában vagyok vele, hogy ezek hosszas kutatások eredményei, messze nem minden emberre igazak, ráadásul nincs is mindig egyetértés a témával foglalkozók között. Nem kéne minden ilyesmit szentírásnak venni.

Nem húztam sémát, sőt! Aki azt mondja ennyi idősen (ennyi idő után) manapság ez a normális az húz sémát...én csak elmondtam, hogy nem légből kapom az infóimat, amúgy nekem mindegy mit csináltok nem állok le veszekedni, ezennel befejeztem a témát.

Kedves kérdező, remélem azért találtál hasznos választ, elnézést az offokért.

18éves lány vagyok, és édesanyám hasonló beállítottságú mint te:) nem nehezményezem hogy segítenem kell, csak azt, hogy nem vagyok hozzászokva. Ezt értsd úgy, hogy magamtól nem mindig jut eszembe lehajtogatni a ruhákat a szárítóról, egyedül a mosogatás és a takarítás amit rendszeresen minden kérés nélkül elvégzek. Ebből azért van sok veszekedés, mert anyu mindig felidegesíti magát, ha huzamosabb ideig elfeletkezem valamiről, én pedig hiába mondom neki hogy kérjen meg és megcsinálom, ezt valahogy nem képes feldolgozni:D

A másik pedig amivel egyáltalán nem értek egyet, hogy nem aludhatunk együtt a párommal. Azért furcsállom, mert volt távkapcsolatom (mikor 16 voltam) és neki párszor a távolság miatt megengedték (igazából ebben a kérdésben apummal nehezebb közös nevezőre jutni), bár nem feküdtünk le. Most meg teljes mértékben ellenzi, hogy a jelenlegi párommal együtt aludjunk (pedig már nem vagyok szűz, és ezt ők is tudják), mondván ha városi, akkor aludhat otthon is. Párom szülei pedig egyfolytában azzal nyúznak, hogy mikor alszom már ott..:)