Mit tegyek az osztályommal? Már nem bírom tovább.

Én jóval idősebb vagyok (35), de értem, amit írsz. Annak idején én is eléggé kilógtam az osztályból, mondjuk ott pont senki nem tanult, és utáltak a jobb jegyeim miatt, bár én sem tanultam sokat, csak rengeteget olvastam.

Ahogy elnézem sokszor a korosztályodat, azon gondolkodom, milyen felüdülés olyan lányokat látni, akik nem műviek, ld. nyávogás, riszálás, túlpingálás, látványos sablonakciók (3 puszi, stb.), és örülj neki, hogy nem olyan vagy.

Valaki egyszer azt mondta: bátran ússz az árral szemben. Szóval, provokálni nem muszáj, de nemcsak az iskolában most, hanem bárhol bármikor légy nyugodtan önmagad. Élvezd, hogy olyan vagy, amilyen. Az elégedettség segíteni fog túlélni és talán imponálni fog másoknak és javít a többiekkel való kapcsolatodon. Voltaképpen szívük mélyén tisztelik/irigylik az önálló gondolkodású embereket.

Ez nekem később eléggé kiderült, mikor suli után évekkel találoztam volt osztálytársakkal.

Én az általános iskolában és a gimiben is teljesen kívülálló voltam és utáltam az egészet. Max 1-2 ember volt, akivel tudtam és akartam beszélni. De örülök, hogy nem törtek be és nem alkudtam meg, és kitartottam a véleményeim mellett, mégha ki is néztek e miatt. Utáltam, hogy mindenki ugyanúgy néz ki, ugyanolyan ostobaságokat gondol, ugyanazt a sz@r zenét szereti, stb. A pics@s dolgoktól a mai napig kész vagyok, de ezektől a nyápic fiúktól is. Én is minden szünetben zenét hallgattam vagy olvastam. Marhára nem érdekelt az egész, a 4. is ugyanúgy telt el. Aztán felkerültem Pestre egy művészeti suliba és végre otthon éreztem magam, normális osztálytársak, normális tanárok és kultúra. Nem úgy mint a kivárosomban...

Szóval csukd be a füled, törődj a számodra fontos dolgokkal és válassz magadnak egy jó sulit. Ez az 1 év már hamar el fog telni. És örülj neki, hogy te egyedi vagy és észreveszed, hogy mi a jó és a mi a rossz.

24L

Szia!

Mintha magamról olvastam volna.. Annak idején pont így éreztem, ahogy Te. Sajnos az életben akadhatnak olyan helyek, ahol kénytelenek vagyunk sok időt eltölteni, annak ellenére, hogy nem a "mi társaságunk". Ezzel nemigen lehet mit kezdeni, minthogy kibírni valahogy ezt az utolsó évet. Próbálj csak arra koncentrálni, hogy a bent töltött idő a hasznodra váljon, az érettségi most a legfontosabb! A lógásnak semmi értelme (én is belecsúsztam 2x), de hidd el, ezzel csak tovább rontanád a helyzeted. Nem kell velük jópofizni, és meríts erőt azokból az emberekből, akiknek fontos vagy. Ha ilyen egy sincs az osztályban, akkor otthon, vagy már baráti körből. Hamar elmegy ez az idő, és bizony fogsz még a jövőben találkozni hasonló szituációkkal (pl munkahelyen), csak ott talán több klikk is lesz, vmelyikbe Te is tartozhatsz. Ez az időszak tökéletesen felkészít a nagybetűsre... Sok sikert az akadályok leküzdéséhez!

egy már 30 éves nő, aki most gyed-en van, de alig várja, hogy visszamenjen dolgozni a munkahelyére, ahol jól érzi magát:)

Szóval az osztályban minden lány hülye és ostoba, csak a kedves kérdezőből lehet valaki, ugye?:-))

Sztem neked vannak beilleszkedési problémáid,a többieknek sikerült, ők jól elvannak, jól érzik magukat a közösségben. Neked nem lett volna szabad hagyni, hogy évekig szenvedj, sínylődj, meg kellett volna próbálnod megtalálni magadtól a megoldást, hogy ne menjen pszichéd egészségének kárára. 3 évig tétlenkedtél és fanyalogtál magadban, a többieket lenézve (most is azt teszed!). Ahhoz nem volt sem erőd, sem bátorságod, se eszed, hogy időben lépj... Kicsit már elkéstél ezzel, már nem lehet csak úgy jobbá tenni az utolsó évet, ezt is kénytelen leszel végigszenvedni.

Én a helyedben iskolaváltással (tudatosan választott) próbálkoztam volna, vagy magántanuló lettem volna. Én is voltam magántanuló egyéb ok miatt, és marhára élveztem. :) Ennek csak akkor van értelme, ha képes vagy magadtól is tanulni, máskül. nagyon lerontod a jegyeid. De a közösség miatt (nem lógtam ki a sorból) bejártam a suliba is olykor, csak a dogákat nem kellett megírnom.

Másik lehetőség: amire majd felnőttként is nagy szükséged lesz, hogy megtanulod elviselni, értékelni és tisztelni a másikat. Sajnos a munkahelyeden sem lesz ez másképp! Fogadd el őket olyannak, és ne törődj velük. Minden ember más. Mindenki megjátssza magát valamilyen szinten, boldogítson ez a tudat. De ettől még nem vagy több, ha nem leszel tucat. Előbb utóbb ők is jobban önmaguk fognak lenni.

Az egyetemen is dettó ez van, a fiatal lányoknál különösképp! Ott majd az lesz, főleg a nívósabb sulikban, hogy nagyon önteltekés büszkék, magabiztosak lesznek, természetesen ez csak a felszín. :) Nekem volt szerencsém nappalin és levelezőn is végezni egyetemet, és ezeket tapasztaltam. Az utóbbinál másabb volt, ott javarészt idősebbekkel voltunk, és velük "meg voltam elégedve".

utolsó előtti, szerinted be kéne illeszkedni egy ocsmány közösségbe? el kéne fogadnia, hogy minden lány egy pics@? miért kéne ettől jobban éreznie magát? egy csomóan vannak, akik akár normálisak is lehetnének, de gyengék, ezért lesznek belőlük is feltűnősködő ribik, akik folyamatosan azon félnek, hogy nehogy kilógjanak a fősodrásból..

Ez a lány meg egy erős egyéniség és NORMÁLIS, aminek nagyon kéne örülni.. hogy nem a könnyebb utat, a sz@rba való beilleszkedést választotta.....

Tanácsot kért, én adtam neki. Felnőtt vagyok már, veletek ellentétben (hozzászólásaitok minőségéből tanúskodik). A ti tanácsaitokkal semmire sem megy, mert azzal nem lesz megoldva a probléma. Ő a serdülőkorban van, és az identitáskrízisen esik át épp. Tisztában vagyok vele, milyen léhák és ribis viselkedésűek, kinézetűek a mai fiatalok (én időmben is kb. így volt), de ez ellen ő nem tud mit tenni, erre szocializálódtak. Választhat: tovább sínylődik magát továbbra is kirekesztve, vagy megpróbál alkalmazkodni, és beilleszkedni a közösségbe, még ha nem is ért velük egyet, ellentétes az értékrendjük. Erre az erényre a későbbiekben is szüksége lesz! A magántanulással már elkésett, az iskolaváltással is, nem is érné már meg az utolsó évben.

Én sem szeretem a nyávogást, pipiskedést, és a csitrik társaságát, ezért nem is keresem azokét. De attól még elviselem, ha rá kényszerülök. Neki most ez a sorsa, ezt kellene tennie. A többieket valszeg nem érinti az ő elhúzódozása, remekül megvannak nélküle, ha már eddig is megvoltak, csak saját magának árt, ha depibe burkolózik.

Hát nem különös, hogy szinte mindenki úgy kezdte, hogy akár ő is írhatta volna? Hozzáteszem, én is teljességgel értem és átérzem a kérdező problémáját. Miért is? Azért, mert ez egy életkori sajátosság. Én is jártam gimibe, voltam kamasz, s örülök, hogy már túl vagyok rajta :-) Kamaszkorban mindenki kívülállónak érzi magát, mert keresi az egyéniségét, alakítgatja, méri a közösséghez, csak hát, szomorúan azt tapasztalom, hogy a mai gimis közösségben az égvilágon minden cikinek minősül, így nem könnyű normálissá válni... ciki, ha tanulsz, ciki, ha nem, ciki, ha egyforma vagy, ciki, ha különböző, ciki, ha nagyszájú vagy, ciki, ha csendes, ciki az emós, a goth, a plázacica, a penészvirág, a "ribi", a "stréber"... Ezek a fogalmak is pontatlanok, pl. maga a kérdező titulálja ugyanazokat az osztálytársait egyszerre strébernek meg rossz tanulónak... Ciki az is, ha normálisak a szüleid és rendesen járatnak iskolába, mércét mutatnak neked, és ciki, ha alkoholisták, s nősz mellettük mint a gyom... Kamaszként mindenki különbnek gondolja magát, mindenki azt képzeli, hogy ő járj a helyes úton a többi meg tévelyeg. A 14:02-esnek mindkét hozzászólását ajánlanám újraolvasásra. Nem elviselni és lenézni kell az osztálytársakat, hanem elfogadni őket olyannak, amilyenek, s máris könnyebben megy az együttélés. Kevesebb energia a velük való foglalkozásra és több a tanulásra, saját célok elérésére, mert ezek az élmények elhomályosulnak majd rövid időn belül, ellenben a mulasztás hosszan kihat majd...

Végezetül pedig egy klasszikus: "Ti mind egyéniségek vagytok!"

32/n