Családos szempontból nem nagyon fura egy nem családos élete?

Max annyira, mint a nem családos számára a családos élete. Nekem pl. nem családosként fura, hogy valakik inkább gyerekekre fordítanak rengeteg pénzt, időt és energiát, amit én tök más dolgokra fordítanék. Vagy akik nagycsaládban élnek és folyamatosan összejárnak rokonokkal, megőrülnék. De felfogom, hogy nekik bizonyára így teljes az életük.

Ami az időskori magányt illeti, a család semmire sem garancia, a legtöbb otthonban egyedül meghaló idősnek vannak rokonai, csak épp szarnak rájuk. A másik, hogy ha akarnék gyerekeket, sem várnám el, hogy öregkoromban ők gondozzanak meg szórakoztassanak. A gyerek vendég az ember életében, aki felnő, önálló lesz és onnantól már a saját életével, saját céljaival foglalkozik. Balgaság azt várni, hogy majd ők lesznek a megváltás, valójában mindenki egyedül hal meg, függetlenül attól hogy épp hányan veszik körül vagy hány helyen van továbbadva a génállománya.

Amúgy én pont ellenkezőleg.

Sosem értettem miért akar bárki gyereket.

Azokat meg végképp nem,akik fiatalon lesznek szülők,és lemondanak a fiatalságukról,vagy akik már eleve hátrányos helyzetűek(szegény,betegség,a kettő együtt),de még tovább nehezíti az életét.

Ha gazdag lennék sem kellene,vannak,akiknek nem lehet vagy nehéz,és milliókat költenek rá(termékenységi klinikák),azt meg pláne nem értem.

Az élet értelme az önmegvalósítás számomra,egy gyerek viszont egy új élet,és nem élünk 1000 évig,hogy 20-30+ évet egy másik ember felnevelésébe fektessek.

"hát valami ilyesmit szoktak mondani hogy akinek van családja annak majd idős korában is lesz aki látogatja, törődik vele, de akinek nincs arra magány vár"

Ezen halálra röhögöm magam. A sok hülye kölykös ott ül egyedül, mert a gyerekei le se szarják, vagy mondjuk elhúztak külföldre és max skypeon látja őket. Én gyerekmentes vagyok, az öregkoromat a férjemmel és a gyerekmentes barátaimmal fogom tölteni, amúgy meg imádok egyedül lenni, szóval...semelyik életszakaszban nem hiányoznak a visongó, idegesítő kölykök

akinek van családja annak majd idős korában is lesz aki látogatja, törődik vele, de akinek nincs arra magány vár - ez a legnagyobb önzőség. Sok ember ezért! szül, mert majd idős korára legyen aki kivakarja a sz...ból. :(

Nekem nem lesz családom, és azt a pénzt, amit a gyerekre költenék részben magamra költöm, részben félreteszem, és fizetek egy idősek otthonát, amikor már nem tudom magam ellátni. Ennyi.

Egyébként fel nem foghatom, mire jó a saját életemből! lemondani mininum 20 évet más érdekében, és egészségileg is tönkremenni a szülésben.

Egy életem van, jó esetben 70-80 év, abból az első 20 eltelik, hogy a szüleidhez alkalmazkodsz, majd tanulsz, dolgozol - értsd másokhoz alkalmazkodsz napi 8 órában.

Aztán amikor szülsz, onnantól meg a gyerek nyűgjei miatt pattogsz le. 18 éven keresztül.

És hogyha ő is szül, elvárja, hogy unokázz. Magyarul soha! nincs olyan idő, amit magadra fordíthatsz.

Tök hülyeség ez a feltételezés.

Nekem négy gyerekem van, de mindegyik sokszáz KM-re él, személyesen kb évente egyszer ha találkozunk, mert nincs rá több lehetöség. Ha velük akarnám kitölteni az életemet, igencsak magányos lennék, ezért már elöre megszerveztem egy csomó hobbit magamnak, amivel értelmesen el tudom tölteni az idömet és ahol találkozom másokkal.

A húgom egyedül él, nincs gyereket, de ugyanúgy elfoglalja magát mint én. Az öcsémnek vannak gyerekei, de nem tartják vele a kapcsolatot, ezért csak ül otthon, és azon rágódik, miért magányos, "pedig" vannak gyerekei

Szóval a magányosságnak semmi köze a gyerekválalláshoz, csak az illetö egyéni hozzáállásához