Szerintetek egy ilyen jellegű kapcsolatból az anyámmal mifog későbbiekben kialakulni velem?17f

Jó estét és napot\reggelt aki esetleg tud erre a sok szarra értelmes magyarázatot alkotni:

Nemrég elkeztem tovább filozofálni magamon miken kéne hogy változzak és észre vettem magamon, hogy főleg az saját anyámmal képtelen vagyok értelmesen komunikálni és viselkedni sőt legtöbbször mint egy extrém értelmifogyatékos, szinte olyan feeling mintha be lennék drogozva, annyit elmondok róla hogy kettőnk közt még egy idegen az idegenhez se hasonlitható a kapsolatunk, rengeteg gyerekkori traumát okozott és folyamatosan manipulálja érzelmileg a környezetét beleérte engem is, amióta elkeztem önmagam felismerni és a neten ezzel kapcsolatos témákat tanulni azóta rájöttem, hogy ez már baromira rég nem normális amit mink ketten művelünk egymással nap mint nap , meg se tudnám öszesen számolni hányszor alázott meg a volt osztályom előtt, hányszor fenyegetett meg hogy öngyilkos lesz, ha nem teszem ezt meg azt amire neki szükséeg van,

és mostanában néha elkezd velem úgy viselkedni "mint ha a kicsi fia" lennék akivel gyerekkora óta remek kapcsolata van stb. A gond csak hogy én többé képtelen vagyok őt szeretni, sőt én magam se emlékszem hogy valaha megöleltem volna vagy "viszonoztam volna" az ő "nagy szeretetét" egyszerűen gyűlölöm őt, több stroke-ja is volt már, de folyton csak a kifogásokat keres miért nem megy el segitséget kérni, én pedig ezt válaszoltam szó szerint(csak az olvassa el akinek erős az idegzete!)

én:Leszarom ha megdögglesz ha csak rinyálgatsz ahelyett hogy bármit is tennél hogy jobb legyen, folton másokat hibáztatsz amikor nem jön össze valami és már kurvára elegem van az idiótaságodból hülye fasz)Csak így írásban estek le a szavak súllyaji, élőben mikor így beszélgetünk nem érzek ekkora súllyt ezekben a mondatokban. De ez még semmi gyerekként nagyon agreszív gyerek voltam(próbálok szépen fogalmazni), szinte megse tudom számolni hányszor bántottuk egymást akár fizikailag, mára szerencsére az fizikai bántalmazásra nem lennék képes, sajnos 13 éves koromig azt hiszem nem volt egy kicsi agysejtem se jelen a fejemben vagy én nem tudom megmondani, hogy ez normális emberi reakció az ilyen jellegű viselkedésre egy szülőtől, vagy ez egy betegség tünete?

Szerintetek van esélyem lelkileg ezen kivül miliónyi traumából?

Járok pszichológushoz, de eddig csak az szociális szorongásom kezeljük, ami jelenleg cseppet se javult, ezen a héten rettentően szarul éreztem magam, több öngyilkssági kisérletem volt egyenlőre alkohollal próbálom nyugatni magam(Nem vagyok alkoholfügő se az ize se a hatása nem igazán jön be, de vannak olyan pillanatokat amikor teljesen kiborulok és csak igy tudok "megnyugodni". anyámról még annyit hogy egyedül "nevel" 2 éves korom óta elvileg akkor hagyott el az "apám"

Rettenetesen fáj és fék hogy soha nem leszek képes felnőtt férfivá válni és családot alapítani sőt belese merek gondolni ha már most egy barátom sincs akik voltak elhagytak és kihasználtak még egy normális emberi kapcsolatra is képtelen vagyok, sajnos beleszerettem egy nálam 2 évvel idősebb lányba, ilyen álapottban nem is mernék és nem is akarnék felé közeledni, csak sajnos képeten vagyok rá nem gondolni(már 6. hónapja tart nálam ez)