Szerintetek egy ilyen jellegű kapcsolatból az anyámmal mifog későbbiekben kialakulni velem?17f
Jó estét és napot\reggelt aki esetleg tud erre a sok szarra értelmes magyarázatot alkotni:
Nemrég elkeztem tovább filozofálni magamon miken kéne hogy változzak és észre vettem magamon, hogy főleg az saját anyámmal képtelen vagyok értelmesen komunikálni és viselkedni sőt legtöbbször mint egy extrém értelmifogyatékos, szinte olyan feeling mintha be lennék drogozva, annyit elmondok róla hogy kettőnk közt még egy idegen az idegenhez se hasonlitható a kapsolatunk, rengeteg gyerekkori traumát okozott és folyamatosan manipulálja érzelmileg a környezetét beleérte engem is, amióta elkeztem önmagam felismerni és a neten ezzel kapcsolatos témákat tanulni azóta rájöttem, hogy ez már baromira rég nem normális amit mink ketten művelünk egymással nap mint nap , meg se tudnám öszesen számolni hányszor alázott meg a volt osztályom előtt, hányszor fenyegetett meg hogy öngyilkos lesz, ha nem teszem ezt meg azt amire neki szükséeg van,
és mostanában néha elkezd velem úgy viselkedni "mint ha a kicsi fia" lennék akivel gyerekkora óta remek kapcsolata van stb. A gond csak hogy én többé képtelen vagyok őt szeretni, sőt én magam se emlékszem hogy valaha megöleltem volna vagy "viszonoztam volna" az ő "nagy szeretetét" egyszerűen gyűlölöm őt, több stroke-ja is volt már, de folyton csak a kifogásokat keres miért nem megy el segitséget kérni, én pedig ezt válaszoltam szó szerint(csak az olvassa el akinek erős az idegzete!)
én:Leszarom ha megdögglesz ha csak rinyálgatsz ahelyett hogy bármit is tennél hogy jobb legyen, folton másokat hibáztatsz amikor nem jön össze valami és már kurvára elegem van az idiótaságodból hülye fasz)Csak így írásban estek le a szavak súllyaji, élőben mikor így beszélgetünk nem érzek ekkora súllyt ezekben a mondatokban. De ez még semmi gyerekként nagyon agreszív gyerek voltam(próbálok szépen fogalmazni), szinte megse tudom számolni hányszor bántottuk egymást akár fizikailag, mára szerencsére az fizikai bántalmazásra nem lennék képes, sajnos 13 éves koromig azt hiszem nem volt egy kicsi agysejtem se jelen a fejemben vagy én nem tudom megmondani, hogy ez normális emberi reakció az ilyen jellegű viselkedésre egy szülőtől, vagy ez egy betegség tünete?
Szerintetek van esélyem lelkileg ezen kivül miliónyi traumából?
Járok pszichológushoz, de eddig csak az szociális szorongásom kezeljük, ami jelenleg cseppet se javult, ezen a héten rettentően szarul éreztem magam, több öngyilkssági kisérletem volt egyenlőre alkohollal próbálom nyugatni magam(Nem vagyok alkoholfügő se az ize se a hatása nem igazán jön be, de vannak olyan pillanatokat amikor teljesen kiborulok és csak igy tudok "megnyugodni". anyámról még annyit hogy egyedül "nevel" 2 éves korom óta elvileg akkor hagyott el az "apám"
Rettenetesen fáj és fék hogy soha nem leszek képes felnőtt férfivá válni és családot alapítani sőt belese merek gondolni ha már most egy barátom sincs akik voltak elhagytak és kihasználtak még egy normális emberi kapcsolatra is képtelen vagyok, sajnos beleszerettem egy nálam 2 évvel idősebb lányba, ilyen álapottban nem is mernék és nem is akarnék felé közeledni, csak sajnos képeten vagyok rá nem gondolni(már 6. hónapja tart nálam ez)
válasza:Tudod te, hogy emnyi infalntilis, fogyatékos, autista, ... ember van köztünk akinek nulla az önértékelése, önismerete? JÓVAL TÖBB MINT AZT TE FEL TUDNÁD FOGNI!
Mégis megtanultak normálisan, öltözködni, kommunikálni, VISELKEDNI és addig amíg SZÜKSÉGES addig tudnak normálisan működni emberei közösségekben ha te így döntesz, hogy életed végig szenvedsz s ezzel betegíted magad és a körülötted élők életét akkor hajrá, de akkor ne másokat szidj, hogy egy LOSER vagy hanem csak is önmagad mert mint korábban írtam senki nem tökéletes mégis tudnak normálisan viselkedni ha céljak vannak az életben. A problémák, gátjaink azért vannak, hogy azokat meghaladva fejlödjünk, de így nem lehet, hogy magadat egy utolsó senki szarnak hiszed.
Többet nem írok mert reménytelen vagy, de ezt bármikor megváltoztathatod.
Mivel nekem semmi szándékom és sem időm, sem erőm veled foglalkozni így megkérnélek, hogy ne reagálj erre az üzenetre úgyis tudom a válaszod miszerint: szar vagy akit a társadalom nem enged fejlődni!
válasza:Ne azon gondolkodj: "mi lennél", "minek diagnosztizáltak" hanem hogy miképpen tudnál változni, változtatni.
Egyértelmű hogy hamis diagnózist kaptál, értelmi fogyatékossághoz köze nincs annak amilyen problémád van.
31-es,
Arra kérlek elolvastam az utolsó mondatodat szóval nyugottan ignoráld az üzenetem, de csak hogy legyen egy válasz amit mások elolvashatnak ha úgy érzik hogy akarják, nos rendben van ha te így gondolod, elhiszem hogy vannak olyanok akik nagy nehézségekre is képesek voltak kimászni a gödörből, ha egy százalék arányt mondtál volna talán fel is tudnám fogni, mert ennyiből amennyit írtál, hogy: ,,JÓVAL TÖBB MINT AZT TE FEL TUDNÁD FOGNI!", nekem van az érzésem, hogy ezt azért írtad nagybetűvel, hogy ha képes vagyok felfogni e mondat jelentését akkor, mégjobban erősíts bennem hogy milyen butácska vagyok(de lehet én értettem félre, amiért előre is elnézést hisz buta vagyok).
De visza a lényegre először is nem szídtam senkit se hogy looser, az hogy máshogy tudtam kifejezni magam, nem tehetek róla és arra ügyeltem hogy ne kissebségizzek le magamon kívül bárkit is, nos a célom az életbe az lett volna mint minden átlagos férfinak hogy felnőljön, elvégezze az tanulmányait, tanáljon egy jó munkahelyet, aztán jöhetet volna a családalapítás, ezek közül, ha a pszichológusnak képes leszek elmagyarázni a többi problémáimat és nem küldet be diliházba vagy átirattat speciális iskolába, akkor az diplomaszerzés az a célom amit ezek közül úgy gondolom képes leszek elvégezni az "álomszakomból"(ezt azért írtam ki bizalommal, mert rengeteget foglalkozom vele és igyekszem minnél többet tanulni róla).
ezen kívül nem hiszem hogy bármi más is sikerülni fog az életembe,
igen és pont ezért gondolom magam egy utolsó szarnak, mert pl. míg ezt az pár mondatot leírtam kb eltelt 10 perc az életből és ez miatt megint idiótának érzem magam, hogy egy normális éppeszű embernek szerintem ez sokkal gyorsabban meglenne és egy szóval se kértem bárkit is hogy olvassa el a posztom és válaszoljon is, hisz beleraktam hogy csak az válaszoljon akinek van idegzete és tudása ebben a témában,
ha szerinted reménytelen vagyok, akkor hogyan tudnám ezt megváltoztatni, hisz pontosan én is ezt gondolom magamról, egy szóval se mondtam hogy a társadalom nem hagyna fejlődni, hanem az a kevés agysejtem ami igazán hátráltat sokmindenben.
32-es
Ez nálam változó, régen még nem volt ennyire durva, de amióta "félre" diagnosztizáltak megmaradt bennem az a gondolat, mikor valami nem úgy sikerül vagy egyszerűen nem megy és legrosszab esetben nem tudom, akkor egyből ez jut eszembe hogy:,,biztos igaza volt a dokinak abban hogy fogyatékos vagyok és ez lehet az oka amiért nem vagyok normális"
Ameddig nem tudom pontosan mi a problémám gyökere egyátalán hogy tudnék változni olyan dolgokban amikre képtelen vagyok hisz ilyennek születtem és egyenlőre úgy gondolom ahogy azt a első mondatokban leirtam.
válasza:Még egy utolsó utáni válasz; ne pszichológushoz menj el legközelebb hanem pszichiáterhez az a két "orvos" között a különbség, hogy az egyik orvosságot is felírhat a másik meg nem a jótanácsai mellé. Lehet neked csak egy gyengenyugtató kéne és letudnád szarni azt, hogy mások mit gondolnak/mondanak rólad és így szépen megtudnál nyílni a környezetednek azaz feltudnál szabadulni.
Ez nem állapot, hogy igy éled az életed egy diagnózis miatt. Ha zavar a felállított diagnózis akkor menj el másik pszichológushoz, hogy megtudd, hogy ő is így lát -e téged, de ne mond el, hogy korábban mit diagnosztizáltak nálad egy másik pszichológus.
Azért nehéz neked segíteni külsösemberként aki nem szakember mert nagyon be van szűkülve a világod és így mi nem látunk rá a működésedre. Az majdnem biztos, hogy te már nem pszichológiai eset vagy hanem pszichiátriai ez nem azt jelenti, hogy be kell feküdned a súlyosbetegek közé a pszichiátriára. Simán csak kapsz egy antidepresszánst és élheted az életedet.
Többet tényleg nem tudok segíteni.
-----------------------------------
Tudod te, hogy mennyi infalntilis, testifogyatékos, autista, ( borderline)személyiségzavaros, ... ember van köztünk akinek nulla az önértékelése, önismerete? JÓVAL TÖBB MINT AZT TE FEL TUDNÁD FOGNI!
kb a társadalom 60 -70% csak megtanultak rendesen viselkedni, öltözködni, kommunikálni, ... Egyszerűen rászorultak a változásra és a nehézségeikkel való együttélésre. Ha elkezdenél velük beszélgetni és megismerni a szokásaikat akkor szépen kiderülne, hogy AUTISTA, Borderline, vagy a legtöbb alkohollal oldja a szorongásait, a második minden 3 nap füvezik, s mellette minden láncdohányos, a harmadik ember csábítgat az interneten férfiakat/ nőket megdugja majd dobja a partnerét, a negyedik pedofil, az ötödik szexmániás(pornófüggő) áhh, nem is sorolom minden embernek meg van a saját nehézségei. Mégis te egyedinek érzed magad a hibáddal, nem fura ez, hogy a nehézségeid maga alá gyűrnek, jó így neked(az oké)!, de a szüleid szerinted örülnek neked?
Nézz a YouTube -on videókat olyan emberekről akik az adott betegségben szenvednek amivel diagnosztizált vagy olvass utána a neten a főbb (melléktüneti) jellemzőkre és ha passzol akkor fogadd el azt ami vagy és azzal együtt kezd el az életedet, ne várj a senkire mert senki nem fog segíteni neked.
Pld: Youtube keresőbe beírod:
- autista vagyok
- skizofrén vagyok
- borderline személyiségzavaros vagyok
BÁRMIT írj be és ne innen szedd az ismeretedet a gyakorikerdesekről hanem olyan forrásokból aminek van szakmai tapasztalata.
válasza:Teherrel nem tudsz előre haladni az életedben.
Ahhoz, hogy előre tudj haladni a terheket le kell rakni:
alkohol, szorongás, téveszmék, betegségeket, ...
Én a korábbi hozzászólásaimban mind erre céloztam.
1, Alkoholt úgy tudod letenni, hogy nem iszol.
2, Ha a dadogásod zavar ami szerintem csak téged zavar akkor rákeresel a Net -en, hogy milyen múltbeli esemény váltja ki.(legtöbb embert teljesen hidegen hagy a dadogásod, akit meg zavar az az ő problémája ha meg nem tudod ezt felfogni akkor megint benned a probléma és nem abban aki csúfol, hogy da da-da-dogos.)
Az ember életében a legtöbb probléma tudással orvosolható, persze az anyagiak nem, de esetedben nem erről van szó, de aki tudatlan az semmit nem tud megoldani hanem csak vergődik mint te is a saját tudatlanságában.
Kedves 39-es először is köszönöm hogy érthetően fejtettrd ki a vélemènyed és nem úgy mint én.
Az első pontra azt tudom válaszolni hogy tökéletesen félreérthettél egy szóval se mondtam hogy alkoholfüggőségi problémáim vannak csak annyit mondtam hogy hallotam másoktól hogy ezzel tudják egy kis ideig az szorongást, stresszelést rinyálást stb. és kipróbáltam egy pár alkalommal de csak annyit értem el vele hogy pár óráig a mennyekben voltam és miután elmúlt a hatása visszakerültem a pokolba igazából nem ķívánom az alkoholt és bármikor megtehetném hogy egy pillanatalatt bebaszok, de valamiért nem teszem meg.
Kettő- a dadogásom főként engem zavar főleg mivel ott van az hogy minden élő komunikációnál "leblokkol az agyam" , de olyannyira hogy még a mondatok se jutnak esszembe és ha netán mégis esszembe jut valami akkor azt nem tudom érthetően kimondani és altalában ez miatt úgy érzem mindenki idiótának tart, sőt magam is ez miat tartom annak mert ez a dadogás csak élő helyzetekbe tör rám és én már évek óta próbálom leküzdeni, de egyenlőre eredménytelenül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!