Szerintetek egy alapból rossz anya-lánya kapcsolat már későbbiekben az is marad?
Rólam és anyukámról van szó.12 éves voltam amikor anyukám összejött egy férfivel,apa mellet 7 évig tartotta szeretőnek :( majd elváltak 19 éves koromba.Apukám alkoholista lett,válás után bő 4 évvel meg is halt,anyukám meg azóta is együtt van a férfivel aki azóta már a férje is lett(lassan 3 éve).A férfi soha nem fogadott el engem, a mai napig felszínes kapcsolatunk van.Sajnos anyukám is a férfi pártján áll,tehát amikor pár éve a ffi leqrvázott akkor anyukám nem mellettem állt ki hanem a párja mellett.Anyukámmal nincs normális anya-lánya kapcsolat.Amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá,akkor mindig a párjával-aki akkor még szeretője volt-mentek a nagyszüleim hétvégi házába és nem foglalkozott velem anyukám.Azóta én is már férjhez mentem,gyermekem van és most sincs anyukámmal bensőséges kapcsolatom.Sokáig próbáltam ezen dolgozni,de nem volt benne igazán partner.Sajnos elég arrogáns nő,kaffog,durrog és én is elég karakán vagyok,tehát ha meglátogatom(vidéken él én Bp-en) akkor 1-2 óra elmegy úgy "nagyjából jól" és utána olyan rideg minden.Úgy érzem anyukám lakásában magam mint egy idegen és nem mint aki hazament.A férje gubbaszt a szobába a számítógép előtt,levegőnek néz engem is és a férjemet is.Olyan rossz hogy ez így van.Ha már szétment a családunk,akkor is a békességre kellene törekedni,nem?Szerintetek egy jó kapcsolathoz kell intelligencia is és tolerancia vagy ha ez alapból nem alakult ki akkor már megette a fene?
Egyébként anyukám lakásában élnek.Ezt úgy kell elképzelni hogy amikor még a szüleim együtt voltak házasságban akkor volt 1 közöd lakásuk amiben éltünk.S apukámnak volt egy másik lakása amit még a szüleitől kapott.Ez a lakás évekig ki volt adva albérletbe.Aztán amikor elváltak a szüleim,akkor apa maradt a közös lakásban-ahol én is felnőttem és anyukámé meg a másik fele volt a lakásnak,de mivel el akart költözni apától így a lakás másik felét ki kellett fizetnie.Így anyukám szülei kifizették a lakás árának felét , a másik fele meg a lakásban maradt így anyukám megkapta azt a lakást ami évekig ki volt adva.Az ő nevére került és a férfi odaköltözött-mert előtte az anyjánál lakott.A férfinek soha nem volt lakása,most meg úgy él anyukám lakásában mint egy király,még én érzem magam idegennek.Miért ilyen kegyetlen a sors?Apukám szülei megvették a lakást apukámnak s mikor elváltak,anyukám az ingatlan felét ki kellett fizetnie apának,de mivel nem volt pénze,így az anyai nagyszülők vették meg anyának azt a lakást(azaz a lakás felét,mert a közös lakás fele anyáé volt) ami évekig ki volt adva.Remélem érthetően leírtam.S most pedig egy olyan ember élvezi a lakás kényelmét aki 1 percet nem dolgozott érte?!Milyen rossz ez így?S még a kapcsolat is rossz.Ti mit tennétek a helyemben?
először azt hittem megint te vagy: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..
de látom itt a más a helyzet. nem sok mindent tudsz tenni.anyukád nem igazán viselkedik anyaként, ezen akkor se fogsz tudni változtatni, ha a fejed tetejére állsz. ha neki így jó, fontosabb neki a pasi akkor ez van.
de egy őszinte beszélgetés lehet segíthet. mondd el neki amik az évek során felgyűltek benned, mondd el neki, hogy mit érzel és miért vagy csalódott.
a férfival meg nem tudsz mit tenni. ha őt választotta társaként akkor őt. a leírás alapján tényleg kicsit ingyenélőnek tűnik, meg ridegnek, de ebbe már ne szólj bele. ha beszélsz anyukáddal inkább arra térj ki, hogy neked hogy esik amikor a párja fontosabb volt neki mint a lánya.(régen főleg, amikor számítottál volna)
de sajnos mondom, van rá esély, hogy nem hatja meg és ugyanilyen marad.
Szomorú, hogy édesanyáddal ilyen rossz a kapcsolatod.
De, mi itt a kérdés?
Próbáld meg úgy igazítani a látogatásodat az anyukádnál ameddig "még" jól érzitek magatokat egymás társaságában:az 1-2 óra után nyugodtan lépj le a férjeddel együtt.
Esetleg ebben a jobb pillanatban elmondhatnád az anyukádnak mit érzel?
Vannak távolságtartó emberek,akikről azt hisszük,hogy megközelíthetetlenek,pedig ez csak az álarc,hogy ne tudják Őket kihasználni,becsapni ....stb. Csak a nagyon komoly baj esetén tudjuk meg,valójában a megközelíthetetlen emberek az elsők akik segítséget nyújtanak és a köszönömet sem várják meg,mert előbb eltűnnek.
Mit tartanál harmonikus kapcsolatnak ha azt nem ismered?
Nem kötözködésből írtam,de ha neked is gyermeked lesz,akkor jó lenne felkészülten várni és megalapozni a harmonikus kapcsolat alapjait,hiszen az egész pici kortól kezdődően alakul ki.
Amit kaptunk gyermekkorunkban azt végig visszük magunkkal egy életen át! Szinte természetes,ha úgy pakoljuk el az edényeket, a ruhákat is úgy hajtogatjuk össze,a termékek kiválasztása, vásárlási szokások...stb ahogy azt az anyukánk csinálta!
Vajon a te anyukád nem-e ugyanazt gondolja rólad amit te őróla: esetleg téged tart érzéketlennek?
Jó lenne nyíltan mielőtt tisztázni!
Ha az anyukád időközben férjhez ment a barátjához és hozzácsatolták az élettársi szerződést akkor is közös vagyonnak számít a lakás.
Egyedüli gyerek vagy,van vannak testvéreid?
Ne ítéld el az anyukádat mert más társat választott magának az apukád helyett!
Neked is van társad:::::: egy nőnek szüksége van az olyan társra akire minden körülmények között számíthat,akivel lehet közösen kirándulni,beszélgetni,aki nem irtózik a háztartási munkáktól és nem utolsó a házas élet!
Sajnos ez már nem fog változni...de őszintén írom, én nem is akarnám, hogy ez változzon. Ha egy anyának fontosabb volt egész életében egy farok, hogy legyen aki dugja, mint a saját gyereke, az nem érdemli meg, hogy a gyerek később felé nézzen. Én a helyedben biztosan nem látogatnám, még ünnepekkor sem, mi a bánatnak? Éljen csak a f@aszijával, kit érdekel. Ha nem hiányzok, ő sem hiányzik.
A lényeg, hogy te és a férjed jól legyetek. Mindenki mást le kell ejteni jó magasról.
Ahogy én látom, anyukád és apukád korán elhidegültek egymástól. De (miattad, vagy egyéb okok miatt) nem váltak el. Anyud most éli a fénykorát, most boldog igazán, és ebbe a boldogságba te sajnos nem férsz bele. Talán a régi életére emlékezteted, vagy a bűntudta miatt hideg veled. (Ismered a mondást: utálja, mint a bűnét.)
Egyébként sem mindenki képes az anyai szeretetre. Ezt azonban nem vetheted a szemére, hisz erre csak akkor derül fény, amikor megszületik az első gyermek. A viszonyotok sohasem lesz felhőtlen. Ahogy nézem, te sem tudsz felejteni, a tüske örökké benne lesz a kapcsolatotokban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!