Mi segítene feldolgozni ezt, hogyan fogalmazhatnám meg a problémám?

Szüleim már régen szétmentek, de mindkettejükkel jó viszonyban maradtam utána, illetve köztük is megmaradt a jó kapcsolat.

Aztán apukám életébe belépett egy nő, ami mindent megváltoztatott. Apám szóba sem állhat anyukámmal, velem meg ugyan megpróbálja tartani a jó kapcsolat látszatát, de már régen nem ugyanaz. Eddig a teljesen őszinte kapcsolatunkat felváltotta a titkolózás. Vagyis, én próbálok mindent úgy csinálni, ahogyan régen, de ő titkolózik előlem a mindennapjairól, amiről persze a barátnőjének facebookjáról úgyis értesülök (el képzelni sem tudom, hogy mi mindent nem tudhatok ezen felül). A családi eseményekről engem már nem is értesít, nem hogy hívna, míg a barátnője gyerekét mindenhova magával viszi. Mindezek után ő sértődik meg rám, hogy olyan ritkán hívom fel (volt olyan hét, amikor 4 nap is hívtam, ezzel szemben ő aligha keres engem).

Egyértelmű, hogy a barátnő hozta a változást az életünkbe, de egy rossz szavam nem lehet rá, mert velem szemben nagyon aranyos és segítőkész, nincs semmi, amit jogosan a fejéhez vághatnék.

Már rég úgy érzem, hogy a nő gyereke sokkal fontosabb lett apám számára, mint én vagyok, erre jön a hír, hogy közös gyerekük lesz. Persze, ha értesülök arról, hogy vettek babakocsit, vagy ezt meg azt, abban a hónapban lemondhatok a rám fizetett gyerektartásról is. Ha kérek KÖLCSÖN, akkor mindig a "nincs pénzem, csóróság van" választ kapom. Mióta ezzel a nővel van, nem száll be az ajándékok költségeibe, nem vesz nekem semmit, csak pénzt ad, mindig ugyanazt a csekély összeget.

De ha vele vagyok, képtelen vagyok megmondani neki, hogy mennyi fájdalmat okoz nekem a viselkedésével, de már úgy érzem, hogy ezt nem bírom tovább.

Szerintetek mit tegyek?

Vagy mondjak le arról, hogy apámmal visszaállítható a köztünk lévő jó kapcsolat?

Hogyan lehetséges ezt feldolgozni, ezen túllépni és elfogadni a helyzetet?

15/L