Egy rászoruló családtag kérné, hogy fogadjátok be, de a párotok nem menne bele? A lakás viszont nagy, elférne.

Nem írtad, hogy mi a kérdésed, csak a tényeket.

Illetve igazán nem is látom, hogy kérdéses lenne. A párod nemet mondott. Jogában áll. És érthető is. Egy gyerek felforgatja a család életét, egy újszülötthöz meg az anyukájához alkalmazkodni nagyon nehéz. Állandóan segíteni kellene, asszisztálni az ő életükhöz. Nem a párod dolga. A lelépő apukát kötelezni kell gyerektartás fizetésére, és több lesz a pénze. Tudom, hogy az se sok, nem elég eltartani egy babát. Ha ennyire segíteni akarsz, adj neki pénzt, ha külön kasszán vagytok, vagy segíts albérletet nézni, add kölcsön a kauciót.

A párodé a ház, amiben éltek és ő nemet mondott (nagyon helyesen). Innentől kezdve nincs miről beszélni. Add neki oda a Te a lakásodat, ahol a párod előtt éltél, ha ilyen nincs, akkor nem Te vagy az a tehén, akit a húgod most fejni fog.

Testvér ide vagy oda, én se fogadnék be senkit se a sajátomba, másébe meg pofám se lenne kérni. Mégis milyen ember az, aki odaáll a másik elé, hogy fogadja be? Ez nem befogadást jelent, hanem el akarja valakivel tartatni magát, meg a gyerekét, ráadásul egy embernek a saját babája is elég kihívás, teljesen megértem, hogy nem akarja más kisgyerekének a dolgait elviselni, hallgatni! Erre egyetlen ember köteles: a gyerek apja! Azt már kár firtatni, hogy mennyi ésszel rohangál, ha ilyen kapcsolatba és ilyen körülmények közé képes volt ész nélkül lefialni, de ebből a gondolkodási módból egyenesen arányosan következik, hogy csak abban tud gondolkodni, hogy valaki eltartsa és nem abban, hogy ő felnőtt emberként megoldja a saját életét. Márpedig ekkora koloncot senki nem akar a nyakába venni, és ha van egy csöpp eszed, Te sem fogsz. Költözzön a szüleihez, a párja szüleihez, perelje a gyerek apját, olda meg az életét felnőtt ember létére! Olyan nincs, hogy ok nélkül egyik napról a másikra utcára teszi a társa a közös gyerekükkel együtt, ennek előzménye kellett, hogy legyen, amit ő vagy nem akart észrevenni, vagy pucér seggre volt túl nagy az arca. Beiratta már a gyereket bölcsibe, intézi, hogy visszamenjen munkába, stb? Gondolom, minderre nemleges a válasz. Ne te akard megszívni az ő elbaltázott döntéseinek következményét, és a párodra meg végképp ne hárítsd, mert itt csak te veszíthetsz...Segíts neki tanáccsal, pénzzel, ha van fölösleged, amit nélkülözni tudsz, de ne olyasmivel, amibe te is csak betetted magad!

Nem fogadnám be a tesódat és a gyereket a párod helyében. Ha a lakás a párodé akkor az ő szíve joga eldönteni, hogy ki lakik ott.

A tesód felnőtt ember aki tudatosan vállalt gyereket saját magának. Ne próbáld meg a tesódat, a gyerekét és a problémáikat más nyakába varrni!

Hadd legyen már joga a párodnak elmondania, hogy nem kíván egy ilyen terhet a nyakába venni.

Nem értem, mi a kérdésed. Nincs tulajdonod a házban, de ha lenne, akkor is bőven szakító indok, ha odacuccoltatnád az életetekbe a tesódat gyerekkel a párod akarata ellenére. (Ha erre képes lennél, akkor költözzetek össze a testvéreddel egy albiban, problem solved.)

A bölcsi alsó korhatára általában 1,5 év, ennyi ideig a testvéred nem tud dolgozni. Ebből az egészből az lenne, hogy a nyakatokon marad évekig. Teljesen megértem, hogy ebből nem kér a párod. Nem azért vásárolt ilyen ingatlant, hogy te beköltöztethesd a rokonságodat.

"A testvér kérése NEM arra alapszik, hogy egyáltalán ne tudna albérletet fizetni, hanem ezt a nagyot nem.Kisebbre váltani TUDNA!Ott van még az is, hogy a szülőkhöz menne.

SZÓ NINCS arról, hogy utcára menne!"

Ezeket honnan szedted?

Engedné oda a franc a barátom testvérét egy újszülőtt babával.

Oldják meg de ne az én kontómra, mert ebből lesz az, hogy a büdös életben nem költözik el a kedves testvér - igen EZ szokott a vége lenni, hogy már x éve élősködik.

A saját! testvéremet nem engedném becuccolni magunkhoz, nemhogy a páromét és a gyerekét. Hát hogyne.