Hogy érzi magát az, akinek nincsenek barátai?

Kedves Kérdező. Összeszorult a szivem mikor megláttam a főoldalon a kérdésed, mert én ugyanebben a helyzetben vagyok csak 20 évesen. Nagyon sok "barátom" volt már eddig is, de most egyszerüen begubóztam és nem tudok és nem is akarok nyitni senki felé, mert nagyon sokan megbántottak. Ilyenekre gondolj pl.,hogy: hátba támadtak, hátam mögött kitalált dolgokkal támadtak, kibeszéltek, stb. fiatal vagyok, de eddig minden "barátságom" így végződött. Nagyon sokat hibáztattam magam, de a párom rávilágított, hogy nem nekem kéne azon gondolkoznom, hogy hol szúrtam el, hanem nekik kéne mélyen magukba nézni, mert a féltékenységük nem ismert határokat.

Én már úgy vagyok vele inkább legyek egyedül a párommal, és ne legyenek barátaim, minthogy még egyszer az életben valaki akkora fájdalmat okozzon nekem mint ezek az állítólagos barátok.

Úgyhogy én azt tanácsolom neked, ne görcsölj rajta, ne is gondolj rá, és mikor majd nem keresed már ő fog megtalálni téged!

20/L

Én elég jó társaság vagyok magamról is, amit viszont az emberek nagy többségéről nem tudom elmondani. Nekem így nem rossz.

Ez persze önmagában nem igaz, hisz van körülöttem feleség gyerek, szülők, testvér, após-anyós, sógor-koma, unokaöccs, unokatestvér.

Vannak munkatársak, szomszédok. Volt egyetemi haverok (barátok?), online ismerősök itthon és külföldön.

De ilyen BARÁT az nincs, viszont nem is hiányzik. Nem is értem, hogy minek kéne.