Mihez kezdjek anyámmal? Gyomorideget kapok a viselkedésétől!

17 évesen még nem tanulnod kéne?

Amúgy milyen anya az ilyen? Abnormális! Mond meg neki hogy gondolkodjon el azon hogy mit művel anyaként...

Szia! Szerintem a szülő feladata a gyerekét támogatni erkölcsileg és anyagilag és "jobb belátásra tériteni" amennyiben szükséges - nem pedig forditva! Nálatok úgy látom fordult a helyzet, te a körülmények hatására 17 évesen koravén lettél, gondolkodásod felelősségteljes, érett, nemhiába találtál sokkal idősebb párt magadnak.

Ellenben anyukád úgy viselkedik mint egy felelőtlen tinédzser, partyzik, önző, neki ez jár az jár, közben meg semmit nem tesz le az asztalra.

Nagyon sajnállak téged és öcsédet is hogy ilyen nehéz a helyzetetek, de szerintem te nem tudod anyukádat megváltoztatni, ő felnőtt, te a gyereke, nem te fogod megnevelni ha ez a szüleinek sem sikerült...

Esetleg külső fél segithetne, mediáció hatásos lenne, és egy pártfogó aki kőkeményen odacsap anyádnak hogy szedje össze magát. Egy normális pasi esetleg megtenné, de a bulizás és felelőtlen viselkedésével ne csodálkozzon hogy nem a normálisakat vonzza be. Sajnos amig ő nem látja be ezeket, nem fog semmi változni. :(

Mi lenne az a jobb belátás?

Én sem bírnék dolgozni még három műszak után. Ti fiatalok nem tudjátok mit jelent, mikor az ember ereje elkezd fogyni. Most költözött el egy brutállissá váló férjtől.

Válóper elött áll. Ezek borzalmasan nehéz szituációk. És felhívná a szüleit, ha valóban támaszt kaphatna tőlük.

Mert abban a szituációban ő a gyerek, sőt egy komoly bajban lévő gyerek. És a válaszaiból az derül ki, hogy tegnap téged is ellenségesnek látott.

Az élet manapság borzalmasan nehéz. Megszeretsz valakit, bizol benne, jövőt tervezel, gyerekeket szülsz, aztán ez a valaki állattá válik és menekülnöd kell. Félsz, hogy képtelen vagy egyedül megállni a helyed, félsz, hogy képtelen vagy a gyerekeidet felnevelni. Megjegyzem nem is vállalta egyedül. Megélni manapság pedig nagyon nagyon nehéz mindenkinek. Szóval kérlek ne itélkezz.

Viszont segiteni sem tudsz. Édesanyádnak kéne segiteni neked. És számára már az is nagy segitség, hogy ilyen önálló vagy. Több nem kell. Próbáld az életedet ügyesebben élni mint ő. Az öcséd iránti aggodalmadat megértem, de a legtöbb amit tehetsz, hogy próbálsz jó testvéri kapcsolatot kialakitani. Maradj a saját szerepednél. Azt pedig, hogy az utcára megy csak elkeseredésében mondta. Nem megy. Én nehéz éveimben azt mondogattam mikor összecsaptak a fejem felett a hullámok, hogy "elmegyek Tibetbe egy kolostorba". Nem jutott eszembe, hogy ezt a gyerekeim esetleg komolyan veszik, és megrémülhetnek. Köszönöm ! Jó látni a másik oldalt. Segít.