Szerintetek hibásak voltak az apám és a nagyszüleim?

Teljesen mindegy, hogy mi a szókincsünk és a habitusunk szerint mit szavazunk meg, hogy hibásak vagy sem, nem ez a döntő!

Saját maguk a bíráik, ami önvádban, lelkiismeret furdalásban mutatkozik meg és ez ellen senki nem tehet semmit, ezt nekik meg kell élniük.

Ne haragudj kérdező, én igenis hibásnak gondolom őket.

Nekem van egy öcsém. Elég rossz viszonyban vagyunk. Mindigis abban voltunk. De ha holnap benyitna, hogy nincs hol laknia, már ágyaznék is neki.

Ha meg a gyerekemről lenne szó, pláne. Ahogy az én szüleim, úgy én is megtanultam milyen rossz mélyen lenni, és mennyire sokat számít olyankor egy segítő kéz.

Én nem csodálkozom, hogy apukádnak bűntudata van. Sajnos ez nem véletlen.

Egyáltalán nem más a hibás akkor, ha valaki egész életében élősködni akar másokon.

A férje tartotta el.

Majd tőletek kért kölcsön.

Már az elején el kellett volna kezdenie dolgozni. Akit eltartanak, az számítson rá, hogy a férje meghal, vagy lelép és akkor éhen hal, vagy valami hasonló sorsa lesz.

A segítésnek is van határa. Nem kell adni annak, aki nem adja meg.

Az miért lenne jó, ha ott lenne a nyakatokon és minden pénzeteket felélné?

Miért nem ment el dolgozni, hogy ő adjon kölcsön nektek? Ezt mondd az apukádnak, ha szóba kerül.

Önállóan lett öngyilkos, nem történt semmilyen emberölés, szó sincs róla, hogy más lenne a hibás.

Segédápolót minden kórházban felvesznek, nem kell hozzá csak 8 osztály, ágytálakat kell hordani, betegeket mosdatni. Ezenkívül létezik takarítás, újságkihordás, MC Donald's , ahová szintén nem kell végzettség.

Nem választanám az öngyilkosságot.

Kedves Kérdező! Rengeteg választ olvashattál. Egy részük felmenti családodat, más részük nem.

Nagyon jó, hogy feltetted ezt a kérdést, mert a válaszolók segítségével jobban ki tudod alakítani saját véleményedet, vagy egyszerűen megerősítést nyersz saját véleményedtől.

Egyet ne felejts el: te soha nem fogod megtudni, hogy ténylegesen, a valóságban mi történt, mik voltak a valódi előzmények. Az ilyen eseményeknek évtizedes múltja van, és több évtizednyi folyamat ért véget. Ne gondold, hogy átláthatod, legfeljebb részben. A részigazság meg megtévesztő. Éppen ezért nagyon helyesen, és kifejezetten tökéletesen teszed azt, amit teszel: mégpedig azt, higy te nem ítéled el apukádat, nagyszüleidet! Csodálatosan fejlett a lelkivilágod, ha így tudsz hozzájuk állni! Főleg úgy, hogy magadban még te sem vagy biztos, hogy mi lett volna a helyes.

Tehát, amit mondani tudok neked:

1) Soha nem tudhatod meg a teljes igazságot ebben a kérdésben.

2) Tökéletes a hozzáállásod, hogy nem vádolsz, sőt, segítesz másokon.

3) Hatalmas tapasztalatot kaptál egész életedre! Tudod, hogy milyen életmód, milyen életfelfogás mit okozhat. Akár szüleidé, akár nagynénidé. Tudhatod, hogy kinek hogyan kell, hogyan nem kell segíteni. Tudhatod, hogy az életben mik az igazi értékek. Tudhatod, mekkora kincs az élet, bármennyi idős is vagy. Tudhatod mekkora érték minden egyes nap. Láthatod, mekkora a bűntudat terhe, ennek megfelelően alakíthatod életed. És itt a gyakorin láthatod az "átlag ember" véleményét, tehát azt, hogy egy rászoruló milyen segítségre számíthat, ha igazán bajba kerül.

Élj értékes és szép életet, magad és mások örömére!

Isten áldjon!