Szóljak otthon, hogy a tesóm igazából semmit sem tanul?

3 hónapja költözött be hozzám, mert a párjával szétmentek és a lakás a srácé.

Mióta egyetemista, panaszkodik, hogy hiába tanul, nem sikerülnek a vizsgái, de még a zh-i sem mindig. Pedig amennyit tanult, annak elégnek kellett volna lenni nemhogy egy kettesre, de szerintem 4, 5-re is... Amióta együtt lakunk, látom, hogy amúgy semmit nem tanul.

Szorgalmi időszakban még oké, nem kell a napi 6-8(-10) órás tanulás. De most, vizsgaidőszakban is van, hogy ő délig alszik, aztán vagy főz, vagy rendel magának, közben elsorozatozgat vagy kiül olvasni a teraszra. Ha korábban kel fel, akkor is talál magának programot és délután pánikol, hogy még semmit nem tanult, de nem baj, majd fent lesz egész éjszaka. Ebből az egész éjszakás tanulásból meg az van, hogy közben megy valami film a háttérben, a kutyával játszik, velem beszélget, panaszkodik milyen álmos.

Tegnap is ment vizsgázni, megbukott. Utána meg nekem panaszkodott, hogy ő 5 napot nonstop tanult rá, mennyit kellett volna még? Mikor mondtam neki, hogy az 5 napból egyetlen egyet töltött itthon és azt is azért, mert esett az eső, megsértődött. Mert hogy ő vitte magával a jegyzetét és mindenhol olvasgatta, átnézte elejétől a végéig. De nem átnézni kell, meg körülbelülre tudni, miről szól, hanem betűről betűre, pontosan.

Már úgy érzem, hogy nem a szakon tanító professzorok, tanárok a szemetek, akik direkt pikkelnek rá, hanem ő az, aki semmit nem tanult eddig sem. Otthon meg sajnálják, hogy milyen nehéz szakon van és hogy mennyit tanul...

Nem akarok besúgót játszani, de szerintem nem fair ez így.