Szóljak otthon, hogy a tesóm igazából semmit sem tanul?
3 hónapja költözött be hozzám, mert a párjával szétmentek és a lakás a srácé.
Mióta egyetemista, panaszkodik, hogy hiába tanul, nem sikerülnek a vizsgái, de még a zh-i sem mindig. Pedig amennyit tanult, annak elégnek kellett volna lenni nemhogy egy kettesre, de szerintem 4, 5-re is... Amióta együtt lakunk, látom, hogy amúgy semmit nem tanul.
Szorgalmi időszakban még oké, nem kell a napi 6-8(-10) órás tanulás. De most, vizsgaidőszakban is van, hogy ő délig alszik, aztán vagy főz, vagy rendel magának, közben elsorozatozgat vagy kiül olvasni a teraszra. Ha korábban kel fel, akkor is talál magának programot és délután pánikol, hogy még semmit nem tanult, de nem baj, majd fent lesz egész éjszaka. Ebből az egész éjszakás tanulásból meg az van, hogy közben megy valami film a háttérben, a kutyával játszik, velem beszélget, panaszkodik milyen álmos.
Tegnap is ment vizsgázni, megbukott. Utána meg nekem panaszkodott, hogy ő 5 napot nonstop tanult rá, mennyit kellett volna még? Mikor mondtam neki, hogy az 5 napból egyetlen egyet töltött itthon és azt is azért, mert esett az eső, megsértődött. Mert hogy ő vitte magával a jegyzetét és mindenhol olvasgatta, átnézte elejétől a végéig. De nem átnézni kell, meg körülbelülre tudni, miről szól, hanem betűről betűre, pontosan.
Már úgy érzem, hogy nem a szakon tanító professzorok, tanárok a szemetek, akik direkt pikkelnek rá, hanem ő az, aki semmit nem tanult eddig sem. Otthon meg sajnálják, hogy milyen nehéz szakon van és hogy mennyit tanul...
Nem akarok besúgót játszani, de szerintem nem fair ez így.
Szó nem volt ilyesmiről, egyáltalán nem volt nála erőltetve sem ez a szak, sem ez az egyetem. Ő akarta ezt tanulni.
Mikor az első vizsgái nem sikerültek, még évekkel ezelőtt, már akkor is beszéltek vele otthon. Hogy nem szégyen, ha mégsem ez a neki való út, adja be februárban megint valahová a jelentkezését, nézzen meg tavasszal más egyetemeket is akár, más szakokat. Nem, őt ez érdekli és majd belejön, következő félévben majd jobban fog tanulni. Én is beszéltem vele már, pár hete is. Hogy talán nem kéne ezt ennyire erőltetnie. De, mert ennyi évet nem fog a kukába dobni.
Biztosan van baj a motivációjával is, de úgy nem lehet tanulni, hogy közben pittyeg mellette a telefon, szól a tv...
Mi lenne, ha a testvéreddel beszélnél először? Vajon ő hogyan gondol arra, hogy anyád konkrétan azért dolgozik, hogy ő eltengedhőssen az egyetemen évekig a semmiért?
Én megértem a kérdezőt, és lehet egy ponton megemlíteném a szüleimnek, hogy egyébként teljesen más a gyerek fekvése, mint amit a kedves leányuk otthon előad. Aztán döntsék el ők, meddig finanszírozzák a seggvakargatást.
Mint szülő mondom: ha nem direkt dugják homokba a szülők a fejüket, akkor úgyis sejtik.
Épp ezért kár itt a kérdezőnek vergődnie. A szülők pénze megy rá, nem az övé. Amikor megelégelik, akkor majd beszélnek vele. Vagy ha most úgyis mindennek vége lesz, akkor meg úgyis kiderül.
"Megnézném a te arcodat azért, ha a saját gyereked vágna át így, éveken át. :)"
Kérdező, ha ilyen biztos vagy benne, hogy az a helyes, hogy elmondd a szüleiteknek, akkor miért írtad ki a kérdést, miért reagálsz így a válaszokra, amelyek ellentétesek a véleményeddel? Menj és számolj be nekik. Amúgy szüleitek is tudják, hogy nem tanul, nyilván összeállt már nekik a kép.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!