Miért mondják az egyedülálló nőkre hogy besavanyodnak? A kapcsolatban lévőkre miért nem?

Én nem NANE-s vagyok,csak kapcsolatban állunk velük. Sajnálom,hogy nem kaptál segítséget :(

"Ma magyaroszágon mit csinál egy nőjogi aktivista azon kívül hogy eléri hogy ne lehessen mesélni az oviban a Hamupipőkét mert sztereotíp és elnyomják benne a nőket?"

Van,aki bántalmazott nőknek segít,mások nmagazint vagy honlapot szerkesztve dolgoznak a marginalizált női kultúra és a feminizmus aktuális kérdéseinek terjesztésén.

Az óvodai reform (és a gender "ideológia"...) egy nagyon félreértett valami. Nem az a célja, hogy ne legyenek kisfiúk meg kislányok,vagy hogy ne legyen Hamupipőke -hanem hogy ne terjesszék az egyéneket korlátozó nemi SZTEREOTÍPIÁKAT. Azaz hogy a kislányok (csak) főzőcskéznek, a kisfiúk (csak) lövöldöznek, stb. Persze amelyik kislány akar főzőcskézni, főzőcskézhet, de ha fiúsabb játékot akar játszani, nem beszélik le. És nem verik már a gyereknek a fejébe a hagyományos nemi szerepeket. (="Anya a család cselédje, a kislány is erre a szerepre készüljön, apu nem végez házimunkát, mert az nem férfias, a kisfiú is ezt kövesse")

Kb. ennyi lenne/lett volna a lényege.

22:33

Én dettó így vagyok. Engem szimplán idegesít az emberek többsége, unalmasnak találom őket, nincs miért kapcsolatba lépnek velük. A párkapcsolatnak nevezett pokolt el sem tudom képzelni, ahol annak kéne örülnöm, hogy ugyanannak a droidnak bámulom a pofáját 10 éven keresztül.

Az életemet egész más alapokon élem, mint a fiataloktól elvárt buli - haverok - társfüggőség szentháromság. Mondjuk ebben közrejátszhat, hogy kiskoromtól kezdve az alkotás tesz boldoggá, ami eléggé egyszemélyes buli.

Akkor vagyok boldog, amikor egyedül vagyok és teljesen átadhatom magamat a szenvedélyemnek. Amikor valami sekélyes sablonos emberszerű droid elkezdi a hülyeségét diktálni az arcomba, akkor idegrohamot kapok, és alig várom, hogy egyedül legyek. Nem értem, hogy az emberek hogy bírják egymást elviselni. Amikor végigmegyek a közterületeken és látom az elhízott és / vagy aszténiás párok mafla, bamba, unott pofáját, hát akkor sem jön meg a kedvem a párkapcsolatokhoz. Egyszerűen vannak ilyen emberek.

De lehet, hogy majd én is arra fogok vágyni, amire a normális emberek, és egyszercsak arra eszmélek, hogy főzöm a paprikás krumplit a panellakás konyhájában, miközben a férjem fingva, böfögve ordít az üvöltő gyerekkel a kisszobában, mert zavarja a focinézésben. Akkor majd én is elmondhatom magamról, hogy normális családos ember vagyok, és eleget tettem a társadalom követelményeinek!

21 / L

02:45

Igazad van, bár ott egy picit sarkítottam, de kiskoromban valóban csak szörnyű családmintákat láttam a környezetemben. Fogalmam sincs milyen egy szerető apa-anya-gyerek kapcsolat, milyen egy boldog család.

Viszont ami nálam nagyobb probléma, hogy szimplán az emberek többsége untat, irritál az ostobaságuk, hogy egy csomó mindent nem értenek stb. és semmilyen örömöt nem lelek az emberekkel való együttlétben. Nem tudom, mit kéne élveznem vagy szeretnem az emberekben. Minden örömteli élményem az egyedülléthez kapcsolódik.

21 / L

02:51

Igen, ezt ki is hagytam... olyan mértékű szeretetlenséget, egymás kihasználását, egoizmust látok az ismerőseim, rokonaim párkapcsolataiban, hogy egyszerűen elkeserítő... és sokszor ez van "normálisként" feltüntetve... a tömény szellemi, lelki nyomor, monotónia, egymás melletti eltompulás. És ez még a jobb eset.

Ezért menjek bele egy kapcsolatba, később házasságba, meg szüljek gyereket is, hogy teljesen kiszolgáltassam magamat, hogy bármikor megcsaljanak, lelépjenek? A legnagyobb "szerelmeknek" is olyan vége van, hogy elképesztő, mit nem képesek megtenni egymással az emberek.

Azért meg nem fogok a szarban turkálni, hogy megkeressem a 0,0001% kivételt.

Én még sosem hallottam, hogy ezt általánosították volna. Sőt, rám se mondta senki, pedig sokáig voltam egyedül. Ma már inkább amiatt nézik le a "szingliket", hogy élik világukat.

De... azért ne csinálj ekkora marketinget az egyedüllétnek. Hosszú távon berendezkedni erre nem egészséges dolog, viszont minél többet vagy egyedül, annál inkább hozzászoksz. Már te magad is elhiszed, hogy jó egyedül - pedig nem. Nyilván jobb, mint egy alkoholistával élni, aki minden este megver, de a kettő között azért vannak fokozatok. Rengeteg normális pasi van, a válások és a boldogtalan kapcsolatok pedig nem csak a férfiakon múlnak, hanem a nőkön is.

Ráadásul... egy normális kapcsolatban is van az embernek szabadideje, szabadsága. A kapcsolatokat tanulni kell, ha van elég ön- és társismereted, nem vagy kapcsolatfüggő (hanem ki mersz lépni, mert nem félsz attól, hogy egyedül maradsz vagy nem találsz jobbat - ez természetesen nem arra vanatkozik, hogy inkább válj el, mint megoldd a problémákat, hanem az ismerkedési szakaszra), ha tudod, hogy a szeretet nem szavak, hanem elfogadás, és a párodban az embert keresed az elejétől, nem a félistent tiszteled (és felruházod nem létező tulajdonságokkal, aztán csalódsz) - akkor nem lesz válás.

Mindezt úgy mondom, tapasztalatból, hogy 9 évig éltem egyedül.

33 házas nő