Miért mondják az egyedülálló nőkre hogy besavanyodnak? A kapcsolatban lévőkre miért nem?

Szabó Magda se savanyodott be gyerek nélkül, bár párja volt, de gyerek mégse. Egyik kedvenc rokonomnak soha nem lehetett gyereke egy betegsége miatt, igaz, férjhez ment, de a betegsége ellenére egy életvidám nő volt.

Csak azért mondják, mert azt hiszik, hogy csak úgy lehet élni, ahogy ők élnek. De arra nem gondolnak, hogy nem mindenkinek jön össze a szerelem, vagy nem mindenkinek lehet gyereke.

Nőjogi aktivistaként is sokallom azt,hogy "5 nőből hármat vernek Magyarországon" - az általam ismert NANE-adatok szerint minden 5. nőt ér valamikor élete során párkapcsolattal összeköthető erőszak. Nyilván ez is sok - de ha túlzunk az adatokkal, csak azt érjük el, hogy az emberek legyintenek, hogy ez nem így van.

Valóban magas nálunk a válások aránya,és ezt a jelenlegi politika a hagyományos nőkép erőltetésével próbálja "megoldani" - holott az okok azzal hozhatók összefüggésbe,hogy azon európai országok közé tartozunk, ahol a férfiak legkevésbé részesednek a házimunkából. A tipikus magyar feleségnek valóban a bele lóg, mindent egyedül csinál, és még meg is kapja, hogy nem kívánja a férje, mert milyen lestrapált, stb. Sok itt olvasható kérdés tükrözi a magyar mentalitást ("férjem csak gépezik" "elissza a pénzünket, én persze nem járhatok sehova" stb.)

Szóval valós problémákat vetsz fel,amikkel foglalkozni kell - de azt mondani, hogy MINDEN feleség lestrapált, és minden egyedülálló nő szabad és boldog, szintén általánosításnak tűnik nekem. Igen, nem kell megbélyegezni az egyedülállókat, mert egyedülállóként is lehet boldognak lenni - de ugyanúgy egy kapcsolat is lehet egyenrangú.

29/N

nem most leszel besavanyodott,hanem 10 év múlva, de lehet hogy több. Persze vannak akik egyedül érzik jól magukat,nem lesz párjuk soha, de amikor egy ilyen nő meglát egy idős házaspárt sétálni,-akiknek van közös múltjuk- ne mondja senki,hogy nem facsarodik össze egy magányos ember szíve.

aki besavanyodott nem feltétlen magányos, vagy egyedülálló...számomra az besavanyodott aki nem megy sehova,csak a kutyáját sétáltatni meg dolgozni, amúgy a tv előtt ül 30 évig, majd meghal.És ez szomorú.

És én akkor sem hiszem el,hogy egy pl 40 éves egyedülálló nő lehet boldog,ha hazamegy az üres lakásába és egyedül eszik.Még ha vannak is barátai...a barátai egyszer megházasodnak és ő egyedül lesz...úgy igazán.Ez nem besavanyodottság,hanem magány szerintem. Egy ember magányosan számomra nem lehet boldog.A boldogságot meg kell osztani valakivel ,át kell élni a boldog pillanatokat

valakivel,hogy az tényleg számítson!

Számomra elképzelhetetlen,hogy egyedül legyek 40 éves koromban, gyerek és férfi nélkül.Hogy aztán együtt öregedhessünk meg és együtt éljük meg,hogy az unokák nálunk nyaralnak.De ez még odébb van=)

Egyébként egy házas nő is lehet besavanyodva,nem csak egy egyedülálló,úgy ahogy egy boldogtalan nő nem feltétlen van besavanyodva.... de egy párkapcsolatban élő nőt van aki este átöleljen.(Feltételezzünk egy jó kapcsolatot

De mondom, a besavanyodottság nem ugyan az mint) a magány...szerintem!

akkor tegyük fel hogy én még sosem éreztem magam magányosnak, pedig barátaim se sok van (van 1-2, de nem nagyon találkozunk), párom se volt még soha (lett volna már lehetőség, de nem igazán érdekelt..), és nem érzek kényszert arra, ha bárkivel megosszam ha boldog vagyok. Biztos egy elb*szott ember vagyok, mert alapból mindig jó kedvem van, azt csinálhatom amit szeretek, és még vannak céljaim, családot, gyerekeket viszont sosem terveztem. Úgy vettem észre, hogy amikor békénhagynak, jól érzem magam, csinálom amihez kedvem van, stb. Ha viszont bárki elkezd érdeklődni a dolgaim iránt, ideges leszek, és már nincs jó kedvem. Szüleimmel is ez a fő vitaforrás, ők kíváncsiak rám, én viszont nem akarom mással megosztani az életem (pedig jó viszonyban vagyunk egyébként). Ja, sétáló öregemberek láttan pedig max az jut eszembe, hogy mehetnének kicsit gyorsabban is..

Jó, igaz, még nem vagyok 30 se, de világéletemben ilyen voltam. Nem érdekelnek a párkapcsolatok, gyerekek, egyáltalán nem érdekel senki, egyedül az internet az, ahol 'szeretem' az embereket.

Elhiszem hogy a legtöbben nem ilyenek, és van aki most ilyen, aztán majd megváltozik.. de én már kisgyerekként is magamnak való voltam, sosem gondolkodtam nagyon máshogy...

22.08

Ma magyaroszágon mit csinál egy nőjogi aktivista azon kívül hogy eléri hogy ne lehessen mesélni az oviban a Hamupipőkét mert sztereotíp és elnyomják benne a nőket?