Miért fáj egy szülőnek, ha a gyereke nem szerez titulust, mert nem éri meg a szakmájában doktorálni?
Tök értelmes, több diplomája van, mint az egész családjának összesen, amiből majdnem mindet munka mellett szerezte. Jó szakember, mindenki dicséri, maximalista, szorgalmas, hatalmas tudása van és vastagon jól keres. Az anyja mégis azon fanyalog, hogy nem lett sem orvos, sem más dr. De egyszerűen nem érné meg neki, hatalmas visszaesés lenne, ha leváltaná a jó állását egyetemen asszisztenskedésre.
Miért vannak ennyire rákattanva a szülők a titulusra, ha a gyerekükből egy olyan ember lett, aki sok szempontból sokkal többet elért az életben, mintha az ő várakozásaiknak megfelelően tanult volna?
Páromról van szó, nem értem, miért becsülik le. Mintha fel sem fognák, hogy mit vitt végbe, mióta elköltözött otthonról. Én bátorítanám abban is, hogy doktoráljon, de látványosan nem vágyik rá, jobb élete van így, kötetlen a munkája, jól keres, minden adott. Csak azon tépi magát, hogy a szülei játsszák a csalódottat, mintha semmi sem számítana, amit eddig csinált.
Komolyan kell ez az ilyen kontrollmániás szülőknek? Mert tapasztalatból tudom, hogy visszanyalhat a fagyi ám nekik. Ismertem egy felnőtt férfit, aki konkrétan rettegett a szüleitől gyerekkorában, kamaszkorában és még fiatal felnőttként is, szerencsétlent teljesen tönkretették a manipulatív, "szeretet köntösébe" bújtatott irányításmániába. Hanem! Ennek az ismerősömnek lassacskán felnyílt a szeme és úgy döntött, továbbra is megjátssza az engedelmesen bólogató jókisfiút, látszólag mindig mindent úgy csinált és olyanokat mondott, amikkel a szülei keblét melengette, de közben véletlenül azon mesterkedett, hogy a szülei minél gyorsabban leépüljenek és meghaljanak, aztán, mikor ez be is következett, "keserves zokogással" elbúcsúztatta őket, utána meg vigyorogva felnyalábolta az örökségüket és pezsgőt bontott a sírjuk felett.
Szóval csak mondom, hogy könnyedén visszájára fordulhat az, ha a szülő tetszés szerint programozható robotnak nézi a gyerekét. De ha így akarják végezni ezek az anyák/apák, akkor legyen így. Azt mondom, meg is érdemelték, amit az ismerősöm tett velük, miután öntudatra ébredt.
válasza:A szülőknek mint olyan általában nem fáj. Én legalábbis senkit nem ismerek, akinek ez probléma lenne.
A konkrét szülők lelkivilágát pedig nem ismerjük; őket kellene megkérdezni, hogy nekik ez miért gond.
válasza: válasza: válasza:#10
Nem tudja főállás mellett csinálni. Mikor befejezte a második mesterszakot, hívták doktorálni, akkor utánajártunk, mert ha ugyanúgy tudta volna csinálni munka mellett, mint az eddigieket, nem lett volna ellenére, tudott volna tanulni az állása megtartásával is, mint eddig.
Viszont mindhárom doktori iskolánál kikötés volt, hogy bejárjon core időben vagy egyenesen kikötötték, hogy nem dolgozhat mellette főállásban. 4 év esne ki minimum az életéből és a karrierjéből, ha elmenne doktorizni, ezidő alatt a jelenlegi bérének töredékét adnák neki ösztöndíj formájában. Meg az sem biztos, hogy be tudja fejezni időre, mégsem olyan, mint egy alapszak vagy mesterszak, hogy ha megvannak a tárgyaid, gyakorlatilag megvan a diplomád belátható időn belül. Publikálni sokkal nehezebb, vannak ismerőseink, volt doktoranduszok (végzettek és olyanok is, akik félbehagyták), mindenki lebeszéli inkább róla ilyen körülmények között. Ő is tudja és látja, hogy egy ilyen képzés csak rombolna azon, ami jelenleg van, a szakma nem igényli, hogy legyen fokozata, nem lenne ettől jobb fizetése, ellenben nagy áldozattal járna anyagilag és időben is.
A családjában egy ember ment egyetemre rajta kívül, jogra, az is otthagyta. Ha doktor lenne az egész családja, talán megérteném, lennének kapcsolataik jobban, akikkel talán biztosabb vállalás ez is, illetve talán állna mögötte család anyagilag is, nem csak én. Sajnos a szülők azt sem tudják, hogy működik egy egyetem, ez a szomorú az egészben. Annyit tudnak, hogy vannak vizsgák és van a végén diplomaosztó. Fogalmuk sincs, mivel jár az, amit elvárnak és nem tűnnek úgy, mintha értenék. Próbáltuk őket jobb belátásra bírni egy ideig, de csak addig látnak, hogy az xy lánya orvos, ő tud dr lenni, akkor a sajátjuk miért nem, ha már ennyit tanul. Nem tudják szerintem azt sem teljesen, hogy miben más a Dr. és a PhD. Kész röhej az egész, hogy ezzel kell nyomasztani 30 évesen, 12 év folyamatos tanulás ellenére is.
Jár pszichológushoz egyébként, eredetileg depressziós tünetekkel, nem tudom, hogy mennyire tárgyalták ki a szüleit.
válasza:A titulus csak egy látszat. A szülőknek csak az kell, hogy felvágjanak vele, hogy a gyermekük dr.
Valójában ez a hozzáállás nem konstruktív és nem is a legintelligensebb és legsikeresebb emberek hozzáállása. Jó esetben az ember nem azért végez el egy tanulmányt, hogy legyen róla bizonyítványa, hanem mert azt a tudást, amit ott szerez, értékesíteni tudja majd. Ellenkező esetben csak időt pazarol az életéből, gyűjtögetni a címeket, és a doktori itt éppen ilyen rossz választásnak tűnik. Az oktatási rendszer minősége egyébként is egyre jobban elmarad. Ami a munka világában van, az számít igazán. Ezek a szülők visszamaradott gondolkodásúak.
válasza:Sajnos tipikus szülői magatartás.
"Bontsd le a másik személyiségét, majd építsd fel olyanná, ami a céljaidnak megfelel."
Az, hogy az álaluk ilyen módon borítékolt depresszió miatt már szakemberhez jár, az nem számít..
válasza:Egy kicsit bővebben is szeretnék hozzászólni (13-as válaszoló vagyok), mert látom, hogy sokan úgy gondolják, hogy a PhD fokozat az "csak látszat", meg ha egy szülő azt szeretné, hogy a gyereke doktoráljon, akkor az a "személyiség lebontása" stb.
Mivel a lakosság elenyészően kis hányadának van vagy PhD fokozata, és ráadásul a PhD fokozatot még mindig egyfajta misztikum kíséri, ezért érthető, ha sokan (a kívülállók) egyfajta flexelésnek, felesleges rongyrázásnak stb. tartják. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a sima diplomával szemben is: a diplomátlanok nagy része szerint a diploma "csak egy papír", "nem ér/nem számít semmit" stb.
Nem kell ezekkel az előítéletekkel foglalkozni.
Az komolyabb érv, hogy a doktori fokozat sok ember karrierjén nem lendít előre semmit, vagy akár hátráltat is. Tehát ugyanúgy elképzelhető szülő is, aki kifejezetten ELLENZI, hogy a gyereke doktoráljon, mivel azt mihaszna, felesleges időtöltésnek tartja, ami alatt a gyerek építhetné a karrierjét vagy kereshetne pl. pénzt is. (Tegyük hozzá, teljesen jogosan, mivel egy doktori iskola általában 5 évet kivesz az ember életéből és ezért a karrierjéből is. Egyáltalán nem biztos, hogy karrier vagy pénzügyi értelemben megéri a doktori cím.)
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy hadd döntse már el egy szülő, hogy neki milyen az értékrendje. Én a saját szempontjaimat tudom elmondani. Ma már tényleg boldog boldogtalan szerezhet diplomát, a lakosságarányokat tekintve kb. a diploma az új érettségi, a doktori fokozat meg az új diploma. Sok szakmában, legyen az informatika, mérnöki tudományok, orvostudomány stb. igenis számít az, hogy van-e doktori fokozata az embereknek. Sőt, minél idősebb lesz valaki és minél előrehaladottabb a karrierjében, annál többet számít. De nyilván ezt egy szülő jobban átlátja, mivel abban az életkorban van.
Ha egy szülő úgy gondolja, hogy a doktori fokozat adna hozzá a gyereke karrierjéhez, esetleg egy későbbi életszakaszában még nagyon is hasznos lehet, akkor hadd ösztönözze már a szülő a gyerekét arra, hogy szerezzen tudományos fokozatot. Még egyszer, a szülők 20+ éves üzleti vagy tudományos karrier után azért sok mindent látnak, amit egy 20-30 éves fiatal pályakezdő még nem.
Ugyanez vonatkozik azokra a szülőkre is, akik akár egy diplomát "erőltetnek" a saját tapasztalataik alapján, vagy akár egy "rendes" OKJ-s szakmát, vagy takarékoskodást vagy bármi mást. A szülő azért [is] van, hogy a gyerekét terelgesse, számára jó tanácsokat adjon stb.
Nem értek itt pár indulatos kommentet fent, hogy "lebontja a gyerek személyiségét" az a szülő, aki tanácsot ad vagy akár valamilyen irányba ösztökéli a gyerekét, mert esetleg 50+ évesen jobban érti, jobban látja a munkaerőpiacot, meg hogy mi vár még a gyermekére a következő 50 évben?
Van, hogy érdemes az "öregekre" hallgatni.
válasza:Nem az a személyiség lebontása, ha diplomát/PhD fokozatot erőltet. Hanem ha a gyerek már széjjel szakad, de a szülő tovább erőltetni - érzelmi zsarolással -, még, még, mééég. Mert ezzel a teljesítményeddel sem vagyok elégedett.
És ezek a fejbe elültetett berzenkedő szülői hangok nem a diplomaosztás után kezdődnek, hanem jóval előbb. Ahol Pistikének nem lehet sáros a ruhája, maszatos a keze, nem hozhat haza ötös alát, neki kell megnyerni a versenyt, (tanulmányi, sport), mert ha nem, jön a testi-lelki terror. Szeretetmegvonás, sarokba állítás, megszégyenítés. Családja válogatja.
Na ez a személyiség lebontása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!