Miért fáj egy szülőnek, ha a gyereke nem szerez titulust, mert nem éri meg a szakmájában doktorálni?
Tök értelmes, több diplomája van, mint az egész családjának összesen, amiből majdnem mindet munka mellett szerezte. Jó szakember, mindenki dicséri, maximalista, szorgalmas, hatalmas tudása van és vastagon jól keres. Az anyja mégis azon fanyalog, hogy nem lett sem orvos, sem más dr. De egyszerűen nem érné meg neki, hatalmas visszaesés lenne, ha leváltaná a jó állását egyetemen asszisztenskedésre.
Miért vannak ennyire rákattanva a szülők a titulusra, ha a gyerekükből egy olyan ember lett, aki sok szempontból sokkal többet elért az életben, mintha az ő várakozásaiknak megfelelően tanult volna?
Páromról van szó, nem értem, miért becsülik le. Mintha fel sem fognák, hogy mit vitt végbe, mióta elköltözött otthonról. Én bátorítanám abban is, hogy doktoráljon, de látványosan nem vágyik rá, jobb élete van így, kötetlen a munkája, jól keres, minden adott. Csak azon tépi magát, hogy a szülei játsszák a csalódottat, mintha semmi sem számítana, amit eddig csinált.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Hülyeségnek tartom, hogy megvédje magát. Ez nem háború, hogy védekezni kelljen, ez egy hulyeség, amibe hülye aki beleáll. Ha szerintetek az a megoldás, akkor ti is. Ebbe a vitába nem érdemes belemenni a szülőkkel, nem változna semmi szerintem. De attól még érezheti magát szarul azért, mert a szülei így állnak hozzá. Egy házasságban nem tabu beszélni dolgokról, az ember családjáról, múltjáról.
Nem kell tököt növesztenie, mivel nem férfi. És nem lesz családunk, mert már van, gyerek nélkül is. De ha férfi lenne, akkor is teljesen rendben van, hogy erről őszintén beszél. Sokkal jobban rendben van, mint kussolni nagyokat és elzárkózni a párodtól. Ha nálatok ez a divat, akkor eleve nem tudtok értékelhető véleményt adni.
Nem picsog, csak tudod az ember a szeretteitől támaszt vár, megosztja velük a gondolazait, félelmeit, terveit, izgalmait. Tudom, rohadt meglepő, de erre (is) való egy párkapcsolat. Mindent megbeszélünk egymással, ami a fejünkben kavarog, ez is egy ezek közül.
Egyszerűen csak nem értem, egy ilyen szülő mit érez ilyenkor. Miért jó vásárra vinni a gyerekével a kapcsolatát azért, mert mérnök és nem orvos?
válasza: válasza:Én voltam a tök növesztős...
Kérdező, sajnos vannak olyan egyedek, akik úgy gondolják, a gyermeküknek kutya kötelességük diplomát halmozni, vagy más dolgot, amit kirakatba lehet rakni. Hogy miért? Mert a gyerek nekik egy eszköz. Szar ügy, de anyósék a párodra nem emberként tekintenek...
Esetleg pszichológus megfordult a fejében? Csak azért kérdezem, mert anyósék gyönyörűen elbsxtak egy ember életet... Ha meg ennyire agyontanultan nem jön rá, az már az ő baja. Úgy mondom, hogy én egy "szaros" érettségivel felfogtam józan paraszti ésszel, több diploma nélkül. Szóval nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy az ilyen szülők rohadtul toxikusak és aki ilyenen tépelődik, magát meg a párját is tönkre vágja idegileg. A családi háttér hasonló, ha lediplomáztam volna, akkor meg az a diploma a szar, úgy, ahogy van, amit megszereztem, akkor is, ha abból habilitálok.
Mára már low contact van emiatt, és rendszeresen járok pont hasonló háttér miatt szakemberhez.
válasza:Mondjuk nem értelek, attól, hogy valaki szerez egy doktori címet, nem kell feladnia a jelenlegi munkáját, és nem kell asszisztenskednie egy egyetemen, ahogy írod.
Nyilván nem kötelező megcsinálnia, senkinek semmi köze hozzá, de neked meg fogalmad nincs a kérdésről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!