Rákérdezzek, hogy a kutyával mi legyen, a miénk legyen-e?

Egyik rokonunk (unokatestvérem) kettős állampolgár. Magyarországra akkor költözött "állandóra", amikor elkezdte itt az egyetemet. Akkor kapta a kutyáját is, aki egy 3 éves samoyed kutyus, tehát nem egy yorkie, vagy pomi, amit kb észre sem vesz az ember.

Évente 3-4 alkalommal járt haza, külföldre, mert a szülei ott élnek. Abban a pár hétben mindig a barátja volt a kutyával, otthon. Viszont szakítottak ősszel, és mikor utazott ki októberben, megkérdezett minket, hogy tudnánk-e vigyázni a kutyára. Mert magával nem akarja vinni, majd csak akkor, ha lediplomázott és visszaköltözik teljesen.

Az volt megbeszélve, hogy megyünk etetni és sétáltatni, játszani vele. De pár nap után el kellett hozzuk magunkhoz, mert otthon mindent szétszedett, vagy ült az ajtónál és sírt (itt ilyen baj már nem volt, nincs is). Viszont az unokatestvérem 2 hét után nem jött haza, hanem hogy marad még egy hetet. Utána eltelt még két hét és én kérdeztem rá, hogy amúgy mizu... Mondta, hogy lelkileg nincs jól a szakítás után, nem akar itt lenni Pesten egyedül és passziváltatni fog, kint marad a szüleinél, hogy összeszedje magát. Én kérdeztem, hogy és a kutyával akkor mi legyen, hazajön érte, vagy mi? Nem, nem akarja reptetni még és hogy maradhatna-e nálunk karácsonyig, mert akkor jönnek haza. Vagy ha nem, akkor adjuk be egy kutyapanzióba és utal rá pénzt... Nekem már ez is fura volt, hogy magától nem szólt volna, kb. olyan volt, mintha elfeledkezett volna arról, hogy amúgy itt hagyott egy kutyát. De persze, maradjon. Utána jött az, hogy nem jönnek haza karácsonykor, mert elutaznak akkor, de majd januárban hazajön egyedül. Teltek a hetek, hónapok, nem jött. És az elején még azért naponta, kétnaponta facetimeoztunk, érdeklődött a kutya iránt, karácsonyra már egy héten egyszer, ha megkérdezte, hogy amúgy minden oké-e a kutyával, házzal.

Most Húsvétkor hazajöttek, gondoltuk, hogy akkor elviszi a kutyát, de nem. Napokkal azután, hogy hazaértek, írt, hogy átszalad egy kávéra, meg menjünk el ebédelni. Meg akkor délután eljött velünk kutyát sétáltatni. Megint én kérdeztem rá, hogy hazaviszi-e, mire mondta, hogy áhh nem, sok helyre kell most járkálnia, fél éve nem volt itthon és hogy nem akarja rángatni a kutyát sem, jobb neki nálunk, a nyugiban. A nevelőapám azt mondja, hogy szerinte a kutyát megnyertük állandóra, így rendezkedjünk be, szervezzünk bármit ezután. Mert pl. nekünk is sokszor szervezést igényel utazásnál, hosszabb programnál, hogy akkor elvigyük-e a nagyszülőkhöz, vagy vigyük magunkkal, vagy mi legyen. Anyukám hajnalok hajnalán jár vele sétálni, én suli után és még este is visszük. Nem rossz kutya, szófogadó, jól nevelt, de azért na, csak van vele teendő mindig.

Szerintetek rákérdezzünk az unokatestvéremnél, hogy ezt az egészet hogy tervezi? Mert most mesélte pl. hogy lett kint neki saját lakás véve, meg hogy mennyire hiányzott neki az ottani élet, kinti barátok. Szóval egyáltalán nem úgy jött le, hogy ő ősszel visszaköltözne Magyarországra (van még neki az egyetemből bőven).