Ha Édesanyám éppen nem szól hozzám, akkor az egész család levegőnek néz. Jogosan van elegem ebből vagy ez teljesen normális?

Nem tudom miért de Anyának ha úgy van kedve nem szól hozzám. Ha megszólalok, nem hallja meg, bármit kerdezek nem szól hozzám. Szerintem ez sem normális, de ebbe még beletörődök és elviselem ameddig el nem költözök. Viszont az hogy ha Anya nem szól hozzám, akkor a többiek sem, ez felháborít és elegem van ebből. Ájönnek tesómék, a nappaliba beszélgetnek, ki megyek hozzájuk, ha már látják hogy Anya nem szól hozzám és valami baja vam velem, ők se néznek rám és ők sem szólnak hozzám mintha valami kutya lennék. Aztán amikor Anya úgy dönt hogy újra szól hozzám és rám tud nézni , akkor a többieknek sincs baja velem. Elegem van ebből az egészből. Minden nap amikor felkelek, az az első gondolatom most vajon fog e hozzám szólni Anya?

Tudom, hogy el kell költöznöm és megszünik ez de ameddig itt vagyok ezt kell elviselnem és legszivesebben elmondanám a család többi részének mennyire szánalmas amit csinálnak, ha Anya nem szól hozzám akkor ők sem, mert én egy kutya vagyok? De olyan veszekedés lenne hogy szerintem a rendőrség is itt lenne.

Es amikor Anya újra szól hozzám ,ők úgy tesznek mintha semmi sem történt volna. Szólok hozzájuk nem szólnak vissza, nem néznek rám és utána mintha meg sem történt volna ez.

Ez teljesen normális?

23L