Megmondjam, hogy nem szerelemből házasodom?
Anyám félt engem, hogy túl hamar ismerkedtem meg a szakításom után a mostani párommal, miért kell másfél év után esküvő, hová rohanunk... És lehet, hogy most azt érzem, ő az igazi, de elmúlik majd a rózsaszín köd és megbánom a házasságot.
De az igazság az, hogy ebben a kapcsolatomban sosem volt meg az a lángoló érzelmes, rózsaszín ködös szerelem. Nem is hiányzott. Szeretem a vőlegényemet, de nem vagyok szerelmes belé. Viszont megadja mindazt, amire vágyom és ez nekem bőven elég.
Lehet, hogy a családomat látva, és az előző kapcsolatom miatt is vagyok ennyire magabiztos a döntésemben, nem tudom. Ne egy kiöregedett vénlányként képzeljetek el, aki hozzámegy éppen az első férfihez, aki rámosolygott 40 év alatt... 21 éves vagyok, de nem vágyom randizós korszakra, szerelmi csalódásokra. Állandóságra, egzisztenciára és biztonságra annál inkább.
Ezt így senkinek nem mondtam, magamnak is jó időbe tellett, mire beismertem.
Azért az hihetetlen valahol, hogy itt van 8 oldalnyi válasz és ebből elenyésző az, ami az eredeti kérdésemre érkezett.
Igen, érzéketlen vagyok, hazug vagyok, hogy tehetek ilyet. Lapozzunk. Nem nagyon hat meg, hogy idegen emberek mit gondolnak rólam az interneten, akik még a keresztnevemet sem tudják.
Pontosan, boldogok vagyunk mind a ketten!
Nem értem, hogy ez itt pár embernek miért böki ennyire a csőrét. Semmi közük hozzá, mégis szinte személyes sértésnek veszik, hogy mi összeházasodunk, vagy hogy mit tervezünk a jövőben.
Kicsit nekem ellentmondásos,hogy nem érdekel mások mit gondolnak rólad,de azért valahol még is.
De téged nagyon is érdekel,ki mit gondol rólad..
Azt írtad az egyik hozzászólásodban, hogy nincs önbecsülésed.. nekem nem ez jött le.
Írtam én egy oldallal korábban,hogy mondd el.
Volt aki azt írta régen is volt elrendezett házasság: ez való igaz,de ott mindkét fél tisztában volt ezzel a ténnyel, és nem volt senki sem becsapva.
Mennyi köztetek a korkülönbség, megkérdezhetem ?
Nem azért hogy ítélkezzem, egyszerűen csak kíváncsi vagyok.
Semmi gond azzal hogy anyagi biztonságra vágysz. Aki nem vágyik rá, különösen mielőtt gyereket vállal, az felelőtlen. A hozzáállásod sajnos éretlen. Persze megértem hogy nem tetszik a kezdő fizetés. Általában senkinek nem tetszik. Viszont fontold meg, hogy ha a diploma után 0 gyakorlati időd lesz, nem dolgozol a szakmádban, és mondjuk 24-25 évesen elmész babázni a karrier építés helyett. Két gyereket akarsz, tehát legalább 5 évet otthon leszel velük. Akkor most képzeld el, hogy 30 évesen zéró munkatapasztalattal kell menned dolgozni. Senki nem fog felvenni. Még pályakezdő fizetéssel sem. Ha még meglesz a jól kereső pasid, akkor felvállalhatod a kezdő fizut is, vagy a részmunkaidőt. De ha mondjuk elváltok addigra? Két gyereket és magadat kell majd eltartanod, örülhetsz ha a 300-at megkeresed, nem hogy drága hobbikra nem fogja futni, de olcsókra sem.
Mielőtt gyereket vállalnál, legalább 3-4 évet kellene dolgozz a szakmádban és munkahelyről elmenni szülni.
Nyilván ez nem kellemes, már nem leszel olyan friss és ropogós, de legalább egy picit benő a fejed lágya (a jó értelemben mondom, hidd el hogy 21 évesen eléggé nem úgy látod a dolgokat ahogy valójában vannak).
Még egyszer mondom, nincs baj az anyagi biztonsággal. Az a baj hogy nem gondolsz arra hogy nem biztos hogy örökké ott lesz a biztonsági hálód ha te magad nem dolgozol meg érte!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!