Mit lehet az ellen tenni h. az ember gondolkodása ne öregedjen annyira?

Ez jó kérdés.

Sajnos én is teljesen kifordultam magamból.Régebben egy vidám,nagy dumás csaj voltam.Most pedig egy pesszimista aggodalmaskodó nő lettem.Pont mint anyu...

Nekem ez 30 éves koromban jött el. Észrevettem magamon, hogy más dolgok foglalkoztatnak. Idegesítenek, rettentően idétlennek tűnnek azok a dolgok, amiken azelőtt, huszonévesen nagyon jókat nevettem. És úgy általában nem vagyok az a vidám, jókedvű ember, aki addig voltam. De ettől függetlenül nem gondolom azt, hogy ez baj lenne gyereknevelés szempontjából. Sőt, lehet hogy sokkal károsabb lehetne az a gyereknek, ha én is felelőtlenebb, idétlenebb lennék. Lehet, hogy így szigorúnak, unalmasnak, stb. tart majd engem, de az én dolgom nem az, hogy idétlenkedjek vele, a haverja legyek, hanem az, hogy a normális értékeket, szabályokat adjam át neki, hogy lehetőleg normális ember váljon belőle. A komolytalankodásra ott lesznek a haverjai...

35F

Szerintem normális, hogy így látod. Muszáj, hogy a szülő érettebb, "öregebb gondolkodású" legyen a gyerekénél, mert különben nagyon sok bajtól nem tudná megóvni. Mikor 16-17 éves egy gyerek és nem engedik egy discóba...bizony megfogadja, hogy ha neki egyszer gyereke lesz, akkor ő máshogy fogja csinálni. És elérkezik az idő, mikor neki lesz a gyereke 15-16 éves, és ő ugyanúgy nem fogja engedni, mint ahogy őt az anyja. És nem azért, mert nem szereti, hanem azért mert már tudja "öreg fejjel", amit egy gyerek nem. Hogy milyen veszélyek leselkednek rá.

Amúgy szerintem úgy őrizheted meg a "fiatalos gondolkodásodat", hogy próbálsz nyitott maradni, a világ felé. Ha mondjuk elhívnak valahova, igenis menj, ismerkedj, soha ne válaszd az otthon ülést, tévézést a "kinti" programok helyett. Ezen kívül, próbálj meg nyitott maradni az emberekkel szemben is. Ha például, meglátsz, egy furcsán...érdekes stílusban felöltözött fiatalt, akkor ne arra gondolj rögtön, hogy:

" Ejj, hogy van ez felöltözve...? Nincs ennek anyja"

Hanem csak fogadd el, ítélkezés helyett. Ha ő így érzi jól magát....:D

Sok sikert!

:)

Az tök jó, hogy felismered, milyen nem akarsz lenni.

Sajnos a minta az, ami igazán ragadós, de lehet ellene tenni.

A gondolkodásmód változását pedig érésnek, és élettapasztalatnak nevezik leánykori nevén.

Nem értek egyet abban,hogy mi is olyanok leszünk idővel mint a szüleink..Én már közeledek a 38 évemhez,és egyik szülőm példáját sem követem,és nem is viselkedem úgy ahogy ők..Nem kell,hogy a szülőkre hasonlítsunk..A mi viselkedésünk hozzáállásunk csakis mi felelünk érte..Én például semmi pénzért nem tudnék alkoholista lenni mint az anyám..Én az anyámat lassan 20 éve nem láttam,és ha őszinte akarok lenni számomra már gyerekkorban "meghalt"(ennyire rossz a kapcsolat köztünk) A fiammal aki 19 éves nagyon jó barátságban vagyok..Jókat szórakozunk,és sokat megyünk ide-oda csavarogni...Megtiszteltetésnek veszem amikor a haverjai engem hívnak kártyapartnernek.Rengeteget nevetgélek,és rengeteget utazunk ,kirándulunk a párommal,és a fiammal..Még ma is rá tudok csodálkozni a világra..

Apám "zsarnoksága" sincs bennem,hiszen soha nem dobnám ki a fiamat avval,hogy felnőtt ember,és menjen dolgozni..Ma az apám kedvesen fogad ha meglátogatom,de nem érzem,hogy fontos lennék neki mint a középső gyermeke.Jobban mondva egyik gyerekét sem szereti,csak elvan velünk..Ez a közömbösség sincs meg ,hál istennek..

Én igyekszek haladni a korral.Vannak dolgok amik nekem sem tetszik,de nem foglalkozom vele..nem mindig a rosszat,a gondokat nézem,hanem igyekszek mindig optimista lenni,és sokat nevetni..A fiatalság kulcsa ez...