Mi lenne a jó megoldás ezesetben?

Köszönöm a válaszokat.

"Énideje" szerintem van bőven, csak az a baj, hogy neki ez sajnos kevés, nem szokott még hozzá, hogy nincs napi 24 óra felesleges ideje. Azt gondoltam az első hónapokban (és ő is reménykedett ebben), hogy ez majd meg fog változni, hozzászokik idővel, és jól fogja érezni így is magát. De ez nem következett be a mai napig, és úgy néz ki, hogy nem is fog, amíg nem változtatunk valamin. Nekem 10 éve nincs énidőm, 10 éve dolgozok napi 12-14 órában. Pont úgy, ahogy most is. Nem tűnik fel, hogy hiányozna. Próbáltunk szerepet cserélni, 1 hónapon keresztül én voltam otthon, középiskolás korom óta nem volt annyi szabadidőm, mint akkor. Ő azt mondja, hogy a teendőkbe fárad bele, mind fizikálisan, mint mentálisan. Szóval azokat kellene valahogy minimalizálni. Segítőt fogadni biztos hogy nem tudnánk, nem tudnánk kifizetni. Anyósom szokott néha átjönni segíteni kicsit, de ő is csak délután munka után tud. A főzés, mosás, takarítás napi kb. 2 órát tesznek ki. A többi a gyereknevelés. Feleségem azt mondja, hogy fizikálisan is belefárad ezekbe, de ezt nem igazán hiszem el, szerintem csak úgy érzi, a mentális fáradtság miatt. Hogy viszont az miből fakad, azt nem tudom megmondani.

#1: Bölcsibe nem szeretnénk adni, az az utolsó opció.

#2: Idős emberek nem igazán jöhetnek szóba, szerintem egyikünk se engedbe be ismeretleneket a házba. Mosogatógép az van szerencsére, a többi nincs, de nincs is nagy szükség rá, takarítva hetente van egyszer, ablakmosás pár havonta. Nem ezek viszik el az időt a hétköznapokban. Vasárnapokon az esetek 90%-ban otthon szoktam lenni, akkor ő csak pihen, magával tud foglalkozni. Ennyi szabadidőt tudtunk keríteni neki.

#4:

1) Több szabadidőt szeretne.

2) Már csomószor újraterveztünk, átrágtuk az egészet, nincs olyan kiadásunk, amitől meg tudnánk szabadulni.

3) Nem tudja pótolni, hónapokon keresztül keresett délutáni munkalehetőséget a környéken, de nem talált megfelelőt. Ebben az időben, ennyi időre (kb. 4 óra) nem alkalmaznak senkit.

4) Próbáltam többet maszekolni 1-2 órával, de ez nem tartható hosszú távon, mivel akkor nem találkozok vele egész nap. Reggel 6 fele indulok, ha este 10-kor érek haza, akkor már vele nem is tudok beszélni sem, mert akkor már alszik. Illetve mikor hazaérek 8 fele, akkor mindig én szoktam fektetni a gyereket (sajnos korábban nem alszik el valamiért), szóval már az is segítség, hogy otthon vagyok ilyenkor. Ezt pénzre becserélni ő sem akarja.

Munkahelyváltáson már én is gondolkodtam, de nincs jobb lehetőség a környéken. 150 kilométerrel odébb van az első normális állás, ami jobb mint a jelenlegi.

#5: Akkor még volt rá pénz. Azóta feleségem nem dolgozik, a cég aminél én voltam, meg váratlanul megszűnt (legalábbis a városban lévő telephelyük).