Ha valamelyik családtagotok már nem tudja ellátni saját magát (szülő, nagyszülő), milyen megoldáshoz folyamodnátok?

Első körben munka mellett ápolnám, mellette, ha telne rá, házi ápolót fogadnék, ha nem telne, akkor sajnos otthonba adnám.

Az, hogy valaki felmondjon a munkahelyén ápolás miatt, az nyilván luxus.

"Idösek otthona szerintem azért elég kegyetlen érzelmileg."

Lehet az, valóban. Ha akarata ellenére nyomod be egy aljadék helyre es onnantol lexarod, az nyilvan kegyetlen. De ha vele egyetertesben kerestek egy megfelelő helyet és ugyanúgy látogatód, mint előtte, akkor mi benne a kegyetlenség?

Semmi rossz nincs az idősek otthonában. Szakképzett ápolók vigyáznak rá, tud szpcializálódni, új barátokat szerezni és ha akarom, ugyanúgy meglátogathatom hetente vagy akár többször is.

Én úgy gondolom, hogy önzőség lenne elvárni idősként, hogy teljesen átalakítsa egy fiatal hozzátartozó az életét miatta. És mielőtt írná valaki, hogy de ő is felnevelte a gyerekét, szóval ennyivel tartozik neki, ez nem igaz. Az, hogy gyereket szül és nevel valaki, az az ő saját döntése és felelőssége, és az a minimum, hogy eteti, ruházza és tetőt biztosít a feje fölé. A gyerek nem kérte az életet.

Ha ápoló kell mellé, akkor tulajdonképpen egy embernek fel kell mondania a családban, hogy ápolja, vagy a fizetését kell odaadnia egy szakképzett ápolónak. A legtöbb család nem engedheti meg magának, hogy kiessen egy fizetés ki tudja, meddig. Amellett hely se szokott lenni, hogy odaköltözzön az idős rokon (meg amúgy is tök mindegy, mert ha nem bírja magát ellátni, a mi otthonunkban se bírja majd, amíg mi dolgozunk), a normákat is felborítja, nem egy kapcsolat ment rá az odaköltöző problémás szülőre, nagyszülőre. Szóval legtöbbünknek ez nem választás.

Egy normális otthonban figyelnek rájuk, ha kell, van orvosi segítség, lakótársak, foglalkozások, gyógytorna. Miért lenne ez kegyetlen? Ha nem tudja magát ellátni, az a kegyetlen, ha hagyjuk, hogy otthon szenvedje ki magát.