Nagyon szegény családból kilehet törni?

Ha ennyire gazos a helyzet, a parkapcsolat csak le fog huzni. Ha fiu cagy, torodnod kell a csajjal, vinni ide oda, venni ezt azt, ertekes munkaidodbol hetvegeket raszanni. Ha no vagy, ugyanez. A tanulasi es munkaidodbol megy el, mert hat bem mindegy hogy casarnap nyelvet tanulsz vagy randizol. A pasibak otthon mosni fozni kell plusz meg felezgettek is. Aztan x ev mulva elvaltok mint a legtobb ember, a masik meg vagy viszi a kozos felet jo esetben vagy szo szerint ellopja az egesz megtakaritasotok. Sokszor az egyik a masik hatan kapaszkodik fel, jellemzoen a pasi epiti a karriert a noe neg megtorik, valas utan pasi eltinteti a penzt es kidobja az utcara. Vallalkozasnal tarsakkal is vigyazz, az detto ugyanez. Valamelyik mindig tobbet dolgozik, mindig vita van, valaskor az uzlettars semmiz ki. Jobb ha csak alkalmazottad van. Es jobb ha a parkapcsolatot hanyagolod. Foleg ha meg csaj is vagy, mert minket visznek az erzelmeink es tanulas helyett folyton pasikon fogsz sirni meg miattuk lemondani egy csomo karrierlehetosegrol.

Én egyszer egy lányról olvastam, aki állami gondozott volt. Az anyja otthagyta a kórházban, mikor megszületett. Nevelőszülőknél is volt, de kamaszkori csínytevések miatt megjárta a javító nevelőintézetet. Ekkor találkozott a szüleivel. Kiderült, hogy tizenhárman vannak testvérek. A szülei csak egy öccsét nem nevelték fel rajta kívül, a többi gyereküket igen. Amikor megismerte a szüleit, inkább a javítóintézetben maradt. Teológiát tanult, valamint szociális munkás végzettsége van, így valami karitatív szervezetnél dolgozik. Mondta, hogy szakács szakmája is van, de nem szereti, mert öt perc alatt megeszik azt, amit ő órákig készít. :D

Sok tanulással és kis szerencsével ki.

Igen, lehetséges, ha tanulsz és nem adod fel.

Én átlagos családban nőttem fel, de ennél kicsit többet szerettem volna. Szereztem két mérnöki diplomát, egy multinál dolgozok mérnökként, nem panaszkodom, mert a magyar átlaghoz képest jól keresek, de így becsületesen dolgozva sosem lesz olyan drága házam és kocsim, mint amiről anno álmodoztam. Legalábbis ebben az országban nem. Persze nem panaszkodhatok, mert van két középkategóriás kocsink, egy felújított házunk, el tudunk menni nyaralni évente többször is, ha valami elromlik, akkor meg tudjuk javíttatni vagy tudunk venni újat, ha nincs kedvünk főzni, akkor el tudunk menni étterembe vagy tudunk rendelni. Ha a gyerekek majd valamilyen tanfolyamra, edzésre szeretnének járni, akkor ki fogjuk tudni fizetni, de ez a gazdaságtól messze van. Mi úgy élünk, ahogy az átlagnak kellene élnie. Pedig a feleségemmel mindketten diplomások vagyunk, ő is jól keresett, amíg nem ment GYES-re.